Szabadlábon:)

Hanna szerencsére jobban van, kicsit szipogott még reggel, de már semmi több. Cserébe én lettem beteg, de lekopogom, két vészesebb nap volt, de már túl vagyok rajta:) A mai zumba elmaradt, mamáéknál voltunk a dédit felköszönteni. A közeljövőben készülünk babalátogatóba is, Apa unokatestvérénél született meg két fiú gyerkőc után Csenge baba, és mi még csak fényképen láttuk. Nem vagyok a -rohamozzuk le rögtön az újszülöttet- típusú látogatás híve, de a tiltásé sem, mindent lehet, csak ésszerű keretek között. A hat hét szerintem igenis teljen el, és a távolabbi családtagok akkor is ráérnek menni, és az anyuka is egyetértett velem, hogy ebben a megfázásos időben ő sem örült volna a korai rohamnak. Hannával ma kimentünk az udvarra, de sajnos nem sokáig tudtunk levegőzni, mert nagyon nagy szél fújt. A hóemberépítés is elmaradt, mert a hó olyan volt, mint a homok, nem tapadt egy picit sem, de Hanna nem igazán volt csalódott, ő is jött inkább befelé, nem tetszett neki, hogy majdnem elfújta a szél:)

Védőnő után betegen

Nem is tudom, mire számítottam, talán arra, hogy a gyerekem, aki egész télen nem volt beteg, majd egészségesen jön haza. De nem így lett, szokás szerint. A menetrend a következő: kedden súlymérés, vetkőzés a nem eléggé fűtött váróban, egy rakás gyerekkel összezárva (időpontra megyünk, de ez nem számít), majd szerdára már orrfolyás, szerda estére meg magas láz. Ha nem kellene állandóan hurcolni az "alultáplált" gyerekemet súlymérésre, kevesebbet lennénk betegek, bár a mai napig nem értem, hogy mi a baj a súlyával, mert 88 cm-hez 12kg, és egészséges, jó étvágyú, örökmozgó, igazi fürge gyík, soha nem esett a súlya, mindig gyarapodott, szóval nem értem, miért kellene minden gyereknek egy kőbe vésett táblázat szerinti súlyban lenni. A védőnős betegségeket leszámítva nem is emlékszem, mikor volt beteg utoljára, most meg megint beleesett ebbe, remélem, gyorsan túl leszünk rajta...

Apa büntiben

Apa felrakta a lábát az asztalra, én meg felvilágosítottam Hannával, hogy vegye le a lábát, vagy büntibe megy:) Hanna beküldte Apát a sarokba, majd amikor Dénes visszafordult, közölte vele, hogy forduljon vissza a fal felé, és utána még azt is mondta, hogy gondolkodjon:) Persze ezt a maga babanyelvén mondta el, vagyis kb. úgy hangozz, hogy ford, és gond, de akkor is nagyon édes volt:) Lassan kezd kinyílni a szája, sokat beszél, de még a babanyelvet és az első szótagokat használja, mindent elmagyaráz, és az egy szótagos szavakat nagyon szépen kimondja. Ha elfelejtkezik magáról, akkor egész mondatokat is kimond, amúgy meg megmakacsolja magát, pedig sokat olvasunk, énekelünk, mondókázunk. Ha valakinek van valami ötlete, hogy hogy vegyem rá, hogy kimondja, amit nem akar (de tudna) szívesen fogadok minden jó tanácsot:)

A koszorúslány:)

Tegnap beszélgettem unokatestvéremmel, Tímeával, és megemlítette, hogy Hannát szeretné az augusztusi esküvőjére gyűrűvivő koszorúslánynak, még most is bekönnyezek, annyira megörültem neki. Gyönyörű lesz a kis rózsaszín habos-babos ruhában, kis virágokkal a hajában:) Ugyan a felkérés még nem hivatalos, csak beszélgettünk róla, én nagyon örülnék neki, mert Tímea az egyik legkedvesebb rokonom, nagyon szereti Hannát, sőt mielőtt megszületett, még ultrahangra is eljött velünk:) Augusztusban férjhez megy, és elköltözik, de remélem, azért fogunk rendszeresen találkozni, arról nem is beszélve, hogy ha születik még egy babánk, egyértelmű, hogy őt és a férjét szeretnénk felkérni keresztszülőknek:)

Hanna és Tímea:)

Zumba

Hosszú idő után végre sikerült eljutnom a hétfő esti zumba-órára. A szomszéd faluban tartják, este fél 7-és 8 között, így nekem csak akkor van lehetőségem elmenni, ha Apa itthon van, és ez most fordult elő először:) Ildi barátnőm invitálására mentem, közben kiderült, hogy unokatestvérem Tímea is jár, így együtt jöttünk haza este. Hááát, mit mondjak? Itt is fáj, meg ott is fáj, alig bírom megemelni a karom, de nagyon jó volt, igaz, az én mozgáskultúrám inkább a mínusz 2 felé tendál, magyarul elég béna vagyok az ilyesmihez, de az biztos, hogy hatásos volt a másfél óra. Nem tudom, mikor jutok el legközelebb, de ha lesz időm, és lehetőségem, szívesen mennék:)

Na arra befizetek (anyukám mondása)

Hanna ma megkapta a nagylányos ágyat, és nagyon tetszett neki:) Már az utánfutó is felfeküdt rá, és kipróbálta, itthon is büszkén mutogatta mindenkinek, pakolta rá a paplant, a párnát, és a játékokat:) Ma este már az új ágyban aludt el:) Anyunak mondta, hogy benne fog aludni, és erre mondta anyukám, hogy "Na arra befizetek":D Most megcáfoltuk a dolgokat, íme a bizonyíték:)

És újra szánkóztunk...

Tegnap megígértem Hannának, hogy elmegyünk szánkózni. Az utcánk végén van egy domb, ami már az én gyerekkoromban is az egyik  legkedveltebb helye volt a gyerekeknek. A falu végén található, sehol egy út, autó is csak ritkán vetődik oda. Sajnos a papír szerinti tulajdonosa nem törődik vele, hatalmas a gaz, így szánkózásra ilyen pici gyerkőcnek nem igazán jó. Ennek ellenére elmentünk, Hanna csúszott kb. 5-ször a domb aljáról, majd miután Nóri a barátnőm is kijött, a domb aljában húzogattam körbe-körbe:) Mármint Hannát a szánkóval, nem Nórit:) Nagyon élvezte, és jelentem, testedzésnek sem utolsó móka:) Arról nem is beszélve, hogy a dombról lefelé csúszás után kanyarodtam volna, borult a szánkó, Hanna meg arccal érkezett a hóba. Nem kellett 20 másodperc a megvigasztalásához:) Nagyon élvezte, hogy kint vagyunk, így kivettem a szánkóból, és hógolyóztunk Nórival:) Tetszett neki, de amikor elég volt, elindult haza felé:) A távolság még 100 m sincs szerintem, így ha normálisan lenne gondozva a terület, akkor akár mindennap mehetnénk:)

Ó, igen, el is felejtettem:) A lila ülőalkalmatosság sógorom egykori szobahintája, ami ideiglenes ülőhelyül szolgál Hannának, mert a szánkón nem volt karfa, és amikor tavalyelőtt kapta a Kati mami-Gellért papa-féle Mikulástól:) Akkor nem lehetett hozzá kapni, így megoldottam ezzel a régi hintával, ami annyival volt jobb, hogy sem oldalra, sem előre se tud bukni belőle. Ha nagyobb lesz, majd leveszem róla, de egyenlőre tökéletesen működik, igaz, nem éppen "bolti látványelem" de a gyerek biztonsága az első:D

Kati maminak és Gellért papának szeretettel:)

Tündér

Hanna tündérnek akar öltözni farsangkor:) Az egész úgy kezdődött, hogy  a karácsonyi hópehelymintás asztalterítőt, a nyaka köré fogta, mint egy palástot, én meg azt mondtam neki, hogy olyan, mint egy hótündér:) Ennek már több hete, de a terítő még mindig nem lett elrakva, hiszen a hópehelyminta egész télen érvényes:D. Ma pedig közölte velem, hogy ő a tündér:) így hétvégén beszerzem hozzá a jelmezt. Ha ügyesebb leszek, és sikerül majd szert tennem egy varrógépre, talán jövőre már én varrok neki egyet:)

Ha egy sorozat beindul...

Igaz, hogy a múltkori nyereményt csak átvitt értelemben nyertük mi, de a mai az teljesen a mi érdemünk:)

Én nyertem a nagylányunknak:) Én is bögre-mániás vagyok, most eggyel több bögrénk lesz, de ez már csak Hanna sajátja lesz:) A nyereményért hála a Szizi Művek-nek, megtalálhatók Facebook-on, gyönyörű festett bögrék, tányérok, poharak találhatók náluk:)

A nagylányos ágy:)

Hanna fekvőhelyéről van szó, lassan megválunk a kiságytól, és ha minden igaz, szombaton megyünk a nagylányos ágyért. Remélem, sikerül megvenni, és hazahozni:) Igazából sohasem volt oda a kiságyért, az egész a hasfájós időszakkal kezdődött, aztán a túl lágy anyai szívvel folytatódott, és most véget ér majd a kiságy mizéria, ha minden igaz:) A kiságynak egyébként saját történelme van, közel 28 éves múltra tekint vissza, ugyanis még én kaptam alvóhelyként. Az évek folyamán 3 unokatestvérem aludta benne igaz álmát, és a kiságy vándorúton volt, majd miután hazaért, tárolóként funkcionált. Egy szép napon elővettük, és megcsináltuk a mi kis hercegnőnk kuckóját:) Bátran állítom, nyomába sem érnek a mostani ágyak, legalábbis a reális árúak biztos nem. Íme a kiságy Hanna érkezésére készülve:

Majd használat közben:

Persze a becses bútordarab nem kerül leselejtezésre, hiszen ha jön majd a kistesó, ő fogja örökölni:)

Egy szép vers

Bernát János: Amikor felsírtál 

Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre 

a hónapok csendjét kis lényed megtörte. 

Mamád, ki méhében néked otthon adott 

az élettől egy csodaszép kisleányt kapott. 

Mint legdrágább kincsét, magához ölelt, 

elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt. 

Testével érezte, ahogy kis szíved dobban, 

s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban. 

Hálás tekintetét az égnek felemelte 

s legszebb gondolatit mind feléd terelte. 

Arcok közé fonta két puha tenyerét 

s néked adta keble mindösszes kenyerét. 

Sötét volt, csak a békés csend figyelt 

s a léted minden kérdésre megfelelt. 

Egyszerre lélegzett most anya és lánya, 

s érezte, élte már nem volt hiába.

Nyertünk, vagyis nem mi de mégis mi:)

A zavaros cím magyarázata: Facebook-on van egy Dukai festmények és egy Mirtusz ékszerei oldal, amik játékot hirdettek a következő elven: akinek a nevét kisorsolták, annak el kellett ajándékoznia a nyereményt olyannak, aki szintén játszott, ez volt a játék feltétele:) Egy kedves ismerősöm nyert (akivel még csak kétszer találkoztam személyesen) és minket választott ajándékozottnak:) Mi is őket választottuk volna ha nyerünk:) Sajnos az örömbe egy kis üröm is vegyült, mert kiderült, hogy mostanában már nem lesz lehetőségünk velük találkozni, mert elköltöznek Németországba. Az anyuka ott kapott állást a fekete-erdei klinikán, de nyáron megszervezünk egy találkozót, ha hazajönnek:) És íme a nyeremény: egy Dukai festmény, és egy Mirtusz gyűrű:)

Hóember

Noha tegnap úgy nézett ki, hogy semmi hó nem marad, ma ismét havazott, legnagyobb örömünkre. Délután hóembert építettünk, és Hanna a boltba is szánkóval jött:)

Orvosnál voltunk

Hála Istennek nem beteg Hanna, "csak" annyi a baj, hogy a combja a pelenka vonalánál kipattogott, mert változtattak a pelenkán, és úgy látszik, nem tolerálta a bőre. Sudocream-mel kentem, de attól sajnos csak rosszabb lett, így elmentünk az orvoshoz, aki kenőcsöt írt fel, amit ki kell keverni, majd szerdára lesz kész. Nem viszket neki, és nem is fájlalja, de jobb megelőzni a bajt. 

Végre igazi hó:)

Olyan hó, ami szánkózásra is alkalmas:) Mamiéknál próbáltuk ki, ugyanis az ő udvaruk lejtős, így Hanna is le tud csúszni egyedül is:) Ezzel sikerült felavatnunk az Apa-féle Jézuska ajándékot:) Az utolsó képen látható Hanna bibije, amit az elrepedt doboz okozott, már sokkal szebb, mint volt.