Hivatalos

A mai napon beírattuk Hannát az oviba, augusztusban kapjuk majd az értesítést. Hanna beszaladt szétnézni, és felfedezni a játékokat. Az óvónéni csodálkozott, hogy mennyire nem félős, közvetlen, feltalálja magát. Itthon egy kicsit elszomorodtam, mire Hanna így vigasztalt: Ne sírj, Anyaci! Ne szomorkodj!-közben meg simogatta az arcom, és mosolygott. Mondanom sem kell, ilyen vigasztalásnak nem lehet ellenállni:) És íme pár kép az ovisunkról:)

Pancsizás és egyebek

Ma bevetettük magunkat a nagy medencébe, amiben meglepő módon megmelegedett a víz, így nem kellett a bojlerből utánapótolni. Hanna először nem akart bele menni, ennek nem a medencétől való idegenkedés az oka, hanem a "Bajkeverő majom" című mese, ami most nagy kedvence a "Bogyó és Babóca" mellett, bár azt hiszem, az utóbbit egy kicsit már unja, illetve jobban ismeri. Miután sikerült leválasztani a meséről, már nagyon tetszett neki a dolog, és jó idő is volt, így bátran pancsoltunk. Apával a kutyát locsolták a szivacspisztollyal, ez nagyon tetszett neki, Gombócnak már kevésbé, bár a víz ártani nem ártott neki:) Ezek után persze az volt a probléma, hogy a medencéből ki is kellett jönni, bár ezt az akadályt jobban vettük. Jót tett a víz a kisasszonynak, mert nem sokkal utána el is aludt. Mostanában minden nap alszik, ami esetében nagy szó, hiszen nem igazán volt elkötelezett híve a nappali alvásnak:) Apa este megy méhészkedni, így kettesben maradunk, bár van egy sejtésem, hogy mire indulnak a méhekhez, addigra Hanna aludni fog. Tegnap kapott egy csomó játékot anyu barátnőjétől, neki ugyanis kinőtte a lánya, és most "selejteznek", mi meg örökölünk. Ez már a második adag játékrakomány, az elsőben Hanna nagy kedvencekre talált, nyuszik voltak benne, ami telitalálat volt, hiszen igazi nyuszija is van. A plüssnyulak jobban bírják a kiképzést, őket lehet babakocsiban tologatni, altatni, pakolgatni, hurcolászni:) Mostanában a nyulak az aktuális betegek, akiket Hanna doktornéni gyógykezel, orvosi táskával felszerelve. Meghallgatja a szívüket, injekciót ad, majd nehezményezi, hogy a plüssnyulak nem nyitják ki a szájukat torokvizsgálatra:) A múltkor az igazi sztetoszkóppal/fonendoszkóppal hallgatta a mi szívünket, meg a sajátját is, nagyon tetszett neki:)

Óvodások leszünk

Illetve egészen pontosan Hanna lesz ovis. Hétfőn íratjuk be, és nyáron meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok, mikor fog kezdeni. November 14-én tölti a hármat, és az óvónéni úgy tájékoztatott tegnap, hogy kezdhet bármikor, csak most kell beiratkozni. Teljesen máshogy működik a dolog, mint városon, itt nagyon kevés a gyerek, és örülnek, ha minél többen vannak. Voltunk az oviudvaron, Hanna már a nagy csúszdán is lecsúszott, és emlegette, hogy oviba akar menni. Ez nem rossz dolog (kérdés, hogy mennyire akar majd, ha kiderül, hogy anya nem marad ott) csak olyan végérvényes. Többet nem lesz baba, hanem igazi nagy gyerek, aki már a nap egy részét tőlem távol tölti majd el, nem leszek ott minden pillanatában, nem mindig tudok majd segíteni neki.És ez olyan szívszorító dolog, és nagy változás. Közben persze tudom, hogy ez az élet rendje, csak olyan hamar jött, ami egy vicc, hiszen 3 évről van szó, de akkor is, ez az első nagy változás, mióta Hanna megszületett. De azt hiszem, ezt meg kell emészteni, bár lelkem mélyén tudom, hogy Hanna szereti a gyerektársaságot, majd kiderül, hogy fog sikerülni:)

Megérkezett a legújabb családtag

Megszületett Hanna unokaöccse,Varga-Stefán Nándor 2012.06.17-én, 3770grammal, és 52 cm-rel:) 

Sok egészséget, boldogságot kívánunk a családnak:)

Hosszú útra lépve....

Egy kedves blogbejegyzést olvasva, és több ismerős baba születésére várva kavarognak bennem a dolgok. Jobban nem tudom leírni, de egy régi érzés tért vissza, hogy babát szeretnék. Hanna már elmúlt két és fél éves, szívfájdítóan gyorsan ovis lesz, és már nem lesz a mi kis babánk, hanem a mi nagy lányunk. Világéletemben szerettem a gyerekeket, a sajátomat meg egyenesen imádom, de úgy érzem, van még helye a szívünkben egy újabb kisembernek. Sajnos az idei év józan megfontolás alapján már nem ennek az éve, csak egy anyuka általában az eszére hallgat, és a szívével érez. Nagyon vágyom rá, hogy újra átélhessem azt a csodát, amiben Hannával részem volt, Apa is így van vele, de egy férfi másképp éli meg ezeket a dolgokat. Hónapokon át a szíved alatt hordani valakit, akit még soha nem láttál, mégis szereted feltétel nélkül, örülsz minden apró moccanásának, legyen az akár az éjszaka közepén is, mert ezzel tudatja veled, hogy minden oké, anya, jól vagyok-ezek teljes átélése csak a nőknek adatott meg. Az első moccanás átélése, a szülés, az első pillanatok, mind olyan dolgok, amik egy édesanya szívében örökre belevésődnek, kitörölhetetlenül. És jó lenne újraélni ezeket a pillanatokat, és átélni az immár többgyerekes család létet, Hanna reakcióit, és a közös mindennapokat. Ezekre sajnos még várnom kell, mert most ugyan a felszínre kerültek az érzések, de jegelni kell őket, szerencsére nem hosszú évekig, csak hónapokig. Onnantól kezdve pedig rábízzuk majd magunkat a Sorsra, hogy mikor kopogtat hozzánk egy új családtag. A ruhák java része szépen elrakva várja új kis gazdáját, más részük kölcsön van adva, de addigra csak visszakerülnek, főleg, ha másodszor is kislányt hoz a gólya:)

Vatera

Pár hónapja kezdődött Vaterás karrierem, ahol egyenlőre csak vevőként vagyok jelen. Nagyon szép ruhákat sikerült vennem Hannának, szívem csücske egy rózsaszín pihepuha poncsó, hímzett virágokkal, potom 1000ft-ért, még ajánlott postával együtt is bőven megérte.

Szeretem szép ruhákban járatni a lányomat, bár képes 2 perc alatt összekenni magát, ezen már elmerengtem párszor hogy ez minek köszönhető:) 

Pontokba szedve:

1. eleven, örökmozgó, kis csínytevő leányzó, hatalmas fantáziával

2. falun élünk, és nagy udvarunk van, így adott a lehetőség a ruha összekoszolására:)

3. két és fél éves, és még kicsi ahhoz, hogy mindig odafigyeljen, hogy ne kenje össze magát:)

A Vaterára visszatérve, még nem adtam el semmit, de nagyon szeretek nézelődni, tájékozódni az árakról, és a kínálatról. Nagyon nagy a választék, és sok szép holmit árulnak, egy jó darabig még fent leszek az oldalon:)

Mariska aki beszorult:)

Hanna harisnyában és pulcsiban kirohant az udvarra, én utána, a szomszéd néni éppen a kertben palántázott. Idézem szó szerint:
Hanna: Mami, mit csinálsz?
Mariska néni: Palántázok.
Én: Mariska néni elülteti a palántákat a kertbe.
Hanna: Mariska, beszorultál?-persze vörösödött a fejem, hogy visszatartsam a kitörni készülő röhögést, Hanna erre még hozzátette, hogy kinyitom neked a kaput:)

Hanna egypercesek

Teraszfelújításba kezdtünk, saját kezűleg csináljuk, Apaci csiszolja az olajlábat, és a flex bizony elég hangos. Hanna így reagált: Apaci, kapcsold ki! Gondolkozzál!

Mamájánál egy jégkrémet evett, majd hazafelé a mami kihozta elém a buszhoz, és együtt jöttünk tovább. Hanna a kapuban felvilágosította a mamát, hogy fagyi kell neki, (immár a második) hogy ne fájjon a torka. A mamája mondta, hogy Hanna, neked nem is fáj a torkod. Válasz: Mami, éppen azért!

A szomszédból

Hanna ágyaz a másik szobában a strandkendőmmel: Jó éjt katica, jó éjt buci, jó éjt baba:)