Dédi 87 éves

Február 23-án dédimama születésnapját ünnepeltük. Reggel elmentünk vásárolni, Hannát is vittük magunkkal. Vettünk finom francia krémes tortát, virágot, és nagy kiszerelésű fürdősót, amit nagyon szeret. Hanna adta át a virágot, én vittem a tortát, Apa fényképezett, de volt valami a gépünkkel, és nem igazán sikerültek a képek, bár van köztük pár használható. A dédi nagyon örült, mert nem volt eszébe, hogy milyen nagy nap van. Hanna kérésére többször is meg kellett gyújtani a gyertyát, amit a dédivel együtt fújtak el, ő a 7-est, a mama a 8-ast fújta:) Hanna nagyon szereti a dédijét, ahogy a dédi is őt, jól el szoktak beszélgetni, a dédi tapsol, Hanna táncol:)

Nándor-Gólyahír a családban

Az új családtag, aki ugyan még nincs kézzel foghatóan jelen, de nyáron már köztünk lesz:) Hannának lesz az unokatestvére, Gellért papa lányának, Gabikának a kisfia, akit már most nagyon várunk:) Gabika és Tibi tavaly nyáron házasodtak össze, és nemsokára már ők is családként élik majd a mindennapokat. Sajnos messze laknak tőlünk, de rendszeresen járnak haza, igaz a nyáron mi megyünk majd hozzájuk babalátogatóba:) Hanna már várja Nándi babát, bár igazán csak jövő nyáron tud majd játszani vele, a papa már tervezi az udvarra a játszóteret az unokáknak, és szívesen vállal gyerekfelügyeletet is, ahogy mondta:)

Tavaszias idő és helyzetjelentés

Nagyon örülök, hogy végre ismét látjuk a napocskát sütni, jó volt ma egy nagyot sétálni, Hanna is élvezte, hogy ennyit lehet a szabadban, alig tudtam behozni, kiabált, hogy jaj, segítség:D A szomszédok azt hihették, hogy nyúzom a gyereket:) Holnap nagy nap lesz, a dédimama 87. születésnapja. Veszünk neki tortát, és virágot, úgy fogjuk felköszönteni. Ajándék tekintetében nehéz dolgunk lesz, mert ennyi idősen már azt mondja, hogy nincs semmire szüksége, így a karácsonyra vásárolt csizma is nálam kötött ki, mert nem akarja hordani. Talán valami vitaminkészítményt kellene venni , mert annyit eszik mint egy madárka, és ezt nem is tudná elutasítani, meg hasznos is lenne, majd holnap szétnézek a gyógyszertárban, hogy mit ajánlanak. Nagy lesz a meglepetés, mert nem szólunk előre, Hannát a vásárlás idejére a mamájánál hagyjuk, hogy nyugodtan szét tudjunk nézni, minden szaladgálás nélkül:) A múlt héten is a maminál volt, amíg mi vásároltunk, nagyon élvezte, hogy a papa is otthon volt, nagyon szeretik egymást, nyugodt szívvel hagyhatom ott náluk a nagylányt:) Így egy kicsit nézelődtünk, Hanna kapott egy kirakót, és egy babafürdőkádat, mert mostanában nagy lelkesedéssel fürdette a babáját az egyik műanyag tálamban:) Beszereztünk egy alvós párnát is, amivel imád párnacsatázni, csak nagyon bepörög tőle, olyan, mint egy kis Duracell-nyuszi:) Sikerült egy fürdőköntöst is venni, a régit, amit mamitól kapott, már kinőtte:) Ez lila színű, pihepuha, én is elfogadnék egy ilyet, de nem hiszem, hogy a méretemben gyártanának ilyet:) Lenne még mesélni való bőven, de az megér egy külön bejegyzést:)

Mai napunk

Reggel szánkóval mentünk a boltba, szakadó hóesésben, egy gyerekesernyőt fogattam fel az üléshez, így Hanna nem havazódott be, és nagyon élvezte a szánkózást. Az esernyőt még pici korában vettem, és sikerült letörnünk a fogóját (nem volt valami erős példány) így szánkófedőként használjuk fel, még jó, hogy nem dobtam ki. Délelőtt Hanna hintázott, babát hintáztatott, babát öltöztettünk, pelenkáztunk, és megbeszéltük, hogy a baba csak este fog megfürdeni, vele együtt:) A pelenkázás része elég mulatságosan zajlott, megszagolta a baba fenekét, majd áthúzta a nagy csomag Liberot a szomszéd szobából, és közölte, hogy pelus a babának, így le kellett vetkőztetni (jelzem, ebben profi, szinte az összes babánk csupasz). Megtörölgette elől-hátul amit kell, aztán segítséggel ráadta a pelust, ami a baba nyakáig ért. Öltöztetés után közölte, hogy mami varrjon a babának is tündér-ruhát:) Ezek után pónikarámot építettünk a széthajthatós könyvekből (azt hiszem, leporellonak hívják őket), beült a közepébe, és kidobálta a pónikat. Labdáztunk, már nagyon ügyesen elkapja a labdákat, dobni meg már profin dob:) Délután palacsintasütés volt a program, imádja a palacsintát, és követelőzik, ha nem jön elég gyorsan a következő:) Az utóbbi pár napban nem igazán evett jól, így ma bablevest főztem, amiről tudom, hogy nagy kedvenc, mondanom sem kell, csak úgy lapátolta befelé, nyoma sem volt az étvágytalanságnak, két tányérral tüntetett el:) Hiába, jobban szereti az egyszerű étkeket:) Ami érdekes, örökölte tőle a zöldséget-nyersen étkezést, bár a főtt zöldségeket is megeszi, de ha pl. levesbe tisztítom a zöldséget, mindig kicsór egyet-kettőt:) Akár sárgarépa, akár burgonya, akár káposzta, mindegy neki:)

Művésznő

Ma úgy döntöttem, ideje elővenni a temperát, és megismertetni vele Hannát, mert rajzolni nagyon szeret:) Mondanom sem kell, teljes siker koronázta az ötletet, több papírt is telefestett, és nem is kente össze magát:) Állítása szerint szivárványcsúszdát remekelt (Bogyó és Babóca mese alapján), csak akkor panaszkodott, amikor elfogyott a tempera:)

Vasárnapi látogatás

Tegnap délelőtt eldöntöttem, hogy meglátogatjuk anyukámékat, mivel Apa dolgozott, így busszal mentünk, meglepetésként:) Előtte persze telefonáltunk, hogy otthon vannak-e, de nem árultuk el, hogy megyünk. Hanna lelkesen masírozott a buszmegállóig, sőt, ment volna tovább is, ha rajta múlik:) A nagylány az én ezeréves gyerekkori táskámmal indult útnak. A buszozást  nagyon élvezte, nem is akart leszállni, útközben pedig megbeszéltük, hogy mi leszünk a meglepetésvendégek, ő meg azt hajtogatta, hogy kopp-kopp (maminak fog az ajtón kopogni). Nem számítottak ránk, így nagy volt az öröm, bár papa szerelt az egyik ismerősénél, de utána ő is haza jött:) Hannát elbűvölte 4 csomag füstölő, mindet kibontatta, és csokorba fogta őket, széttépet fél tekercs papírtörlőt (becsületére legyen mondva, össze is szedte) persze mami nem akadályozta meg a kreativitás eme kibontakozását, mondván, van még több tekerccsel:) Hanna kolbászt evett, meg egy kis levest, kihozta az összes fogkefét, és fogat mosott ebéd után, majd ugrált az ágyon, és huncutkodott, betermelt két csokit, ami esetében igen nagy szó. Visszafelé szerencsére papa ölben vitte, különben lekéstük volna a buszt. Itthon összefutottunk Apával a buszmegállónál, és együtt jöttünk haza, Hanna pár kanál leves után kidőlt, mint a liszteszsák, elaludt az etetőszékben:)

Képek telefonos zsarolással:D

A kis szorgalmas

Bármikor megkaparint valami eszközt, egyből "dolgozni" kezd:)

Életem legfinomabb reggelije

Apa reggel felkelt, hogy dolgozni megy, én még ágyban voltam, Hanna is, néztük a tv-t, amikor a kisasszony kiment, és amíg Apa a wc-n tartózkodott, megkent nekem egy fánkot lekvárral, és az ágyba hozta:) Engem is kenyérre lehetett volna kenni abban a pillanatban, annyira aranyos volt, és olyan örömmel hozta, hogy egyem meg, így lett részem életem legfinomabb reggelijében, még semmi sem esett ennyire jól:) Amikor Apa bejött, beszámoltam neki, hogy mennyire jó dolgom van, én már ágyba kapom a reggelit:)

Teljes képzavar:)

Tudom, a pillangó és a havazás nem illik össze, de most kísérletezem a blog külsejével kapcsolatban, szeretnék majd egyéni hátteret, fejlécet, stb..., de most eddig jutottam el:) Tetszik a pillangó, és tetszik a havazás, így most egyszerre lesz jelen a kettő:)

Haragban vagyunk...

... a mérleggel, mert nem hajlandó kevesebbet mutatni, pedig igyekszem mindent megtenni, hogy ne így legyen, de így van. Na bumm, idegesít, de majd adok én neki! Túl sok ruha van a Hanna előtti korszakból, ami nem jön rám, és sajnálnám őket porosodni hagyni, és nem szeretnék újabbakat venni. Gondoltam rá, hogy egy külön blogot csinálok ennek a tervnek, de rájöttem, hogy annyira nem nagy volumenű a dolog, és mivel ez családi blog, belefér az is, ha magamról is van pár bejegyzés:) Szeretnék jó példát mutatni a gyerekemnek (később a gyerekeimnek) hogy ha van egy céluk, akkor elérhetik, ha tesznek érte. Csak most per pillanat nem látom az eredményt, így egy kicsit elkeseredtem, de nem adom fel.

Amikor (majdnem) minden rendben

Köszönöm szépen, jól vagyok:) A majdnem szó itt az anyagiakra vonatkozik, mert Apa új munkahelyen fog dolgozni, ami jóval kevesebb pénzt fog jelenteni, így anyagilag nehéz hónapok elé nézünk, de nem is erről van szó. A lényeg, hogy mostanában sokkal türelmesebb, nyugodtabb vagyok, és sikerül olyan dolgokat elengednem (nem dühöngeni, nem rágódni rajtuk) amik régebben jelentősen befolyásolták a kedvemet. Úgy érzem sokat változtam ezen a téren, már tudom, hol a megállj, bár még mindig nem vagyok azon a szinten, amit szeretnék majd elérni, mondjuk 80%-osan tudom hanyagolni az idegesítő dolgokat, ami eddig kb. 10% volt, így nagyot léptem előre:) Talán szerepe van annak is, hogy újra felfedeztem az ellipszistrénert, amin mindennap tekerek egy kicsit (mármint este-éjszaka). A mozgás valahogy segít kordában tartani az egyensúlyt, mind lelkileg, mind fizikailag:) (Zárójelben megjegyzem: sikerült 6 kilót fogynom, ugyanis a régi ruháim a szekrény mélyén várakoznak, hogy tavasszal elővegye őket valaki:) Sokkal többet bírok fizikailag, kevésbé vagyok fáradékony, és sikerült szépen elintéznem a térdemet is, zumbán roppant egy nagyot, azóta is szorító kötés van rajta:) Ez az én formám, egyszer megyek el, erre rögtön ugrik a térdem, ráadásul másodszorra is beleestem a védőnő-féle megfázásba, de ezek ellenére is jól vagyok, boldog vagyok, igyekszem nem foglalkozni az anyagiakkal (ez nem azt jelenti, hogy szórom a pénzt, hanem kevesebbet rágódom rajta, hogy kevés a pénz). Meg kell tanulnunk sok mindent elengedni, hogy boldognak érezzük magunkat. Régen az emberek a jószágok, és a termés miatt aggódtak, és pont, nevelték a gyerekeiket, és nem rágták magukat olyasmin, amin nem tudnak változtatni. Most annyi minden van a világban, ami miatt stresszelhetünk: egészség, gyereknevelés,munka, pénz, számlák, időjárás, áremelkedés, és sorolhatnám akár oldalakon keresztül is. Lehet, hogy egy fél év múlva ugyanolyan stresszelős leszek, mint ezelőtt, de most per pillanat nem vagyok az, és ez nagyon jó:) Sajnos vannak olyan rosszindulatú emberek az életben, akiket nem tudok megkerülni, de már  nem foglalkozom velük, lépésről-lépésre haladok a céljaim felé, és igyekszem betartani, amit újévkor megfogadtam. Az egyik az egészséges életmód (folyamatban),kevesebb idegeskedés (túlteljesítettem saját magamhoz képest), új bejegyzések ebbe a blogba (folyamatban) álompersely Hannának (folyamatban), új receptek kipróbálása (folyamatban). Szóval sok pozitív dolog van mostanában, mint minden szülő életében, csak meg kell tanulnunk más szemszögből nézni a dolgokat:):) Mellesleg megjavítottam a második hangszórót a számítógéphez:D (műszaki tehetség kibontakozóban van nálam:):) 

Nagy fogadalmam a jó idő esetén visszatérni a rendszeres sétákhoz Hannával, akár a házimunka rovására is, mert az megvár, de a gyerekkor elrohan, ide illik az egyik kedvenc idézetem is (imádom az idézeteket) :  " A munka meg fog várni, amíg megmutatod a szivárványt a gyereknek, de a szivárvány nem vár addig, amíg végzel a munkával. " /Patricia Clafford/. Persze nem azt mondom, hogy hanyagnak kell lenni, de kell egy fontossági sorrend is, hogy meglegyen az arany középút:) Szóval, köszönöm szépen, minden rendben:):) 

 "A Kék madarat nem kell távoli országokban keresni. 

A Kék madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást, és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük mások örömét. 

Mert a Kék madár maga a boldogság és kalitkája az emberi szív."

Mamis szerelem

Ma volt egy kis dolgunk Apával, így Hannát nem cipeltük magunkkal ebbe a hidegbe, anyukámnál hagytuk. Ennek az lett az eredménye, hogy Hanna haza sem akart jönni Kati mamitól, közölte, hogy ő marad, és szia. Nem érdekelte sem a Kinder-tojás, sem az új ruhája, sem a Bogyó és Babóca, ő csak maradni akart. Úgy néz ki, nemsokára muszáj lesz "nyaralásba" adni a gyerkőcöt, mert imád anyukáméknál lenni. Mami persze kényezteti, (akárcsak én:) és jól elvan vele:) Ez nekem nagy könnyebbség, mert kezdek hozzászokni, hogy Hanna nélkül is tudok néha létezni, és nyugodt vagyok, mert a legjobb kezekben hagyom őt:)

Anyukámnak:)

Az első kép külön ruha, a többi pedig egyről készült:)