Gesztenyéztünk

A tegnap délutáni program a séta mellett a gesztenyeszedés volt. Sajnos nem találtunk túl sokat, de Hanna nagy örömmel szedte a kis táskájába. Ezután elsétáltunk Tímea nenéhez, galambnézőbe:D Tímea a mi tüneményes rokonunk, akit csak imádni lehet, annyira szereti Hannát, és nagyon ért a gyerekekhez. Nem is csoda, hogy óvodában dolgozik:D Jó lenne, ha majd Hannának is ilyen óvónénije lenne.

Este csináltuk egy gesztenyemalacot, bár nem egy profi alkotás, de mi kiraktuk a szekrényre:D

Dinnye

A virágoskertünkben két dinnye növekszik, mindkettő Hanna dinnyéje. Minden reggel ki kell menni megsimogatni őket, és meggyőződni róla, hogy megvannak-e. Annyira aranyos, ahogy odaszalad, megsimogatja őket, és közli velük, hogy szeretlek:D Szerintem azért ilyen szépek:D 

Maci alias Maszat vagy hogyishívják:D

A legújabb családtag:D Ma elmentünk anyuék kutyájáért, aki egy németjuhász kiskölyök. Reggel 5-kor kelt Hanna, szerencsére negyed óra után visszaaludt, és csak negyed nyolckor ébredt fel. Elkészítettem a reggelijét, gyorsan megágyaztam, és meg is érkeztek anyuék, papó hozta Hanna sportkocsiját, mert leszakadt az "alultáplált" gyermekem alatt:D Igazából csak egy csavar tört el, szerencsére Hannának semmi baja nem lett, papó pedig igazi ezermesterhez méltón, meg is csinálta:D Először piacoztunk egyet, majd beugrottunk a Tescoba, mielőtt elmentünk volna a kiskutyáért. Hanna élvezte, hogy a mami ül mellette az autóban, én meg jól elbeszélgettem a papával:D Sikerült egy jó akciót kifognom mosószer téren, 2800 ft volt a 40 darabos Ariel gélkapszula, volt még hozzá 700ft-os Arieles kuponom, és még 700 ft-os általános kuponom, így a 40 darab csak 1400ft.ba került:D Igaz, hogy majdnem egy teljes dobozzal volt itthon, de egy ekkora akciót nem akartam kihagyni:D És Hanna mellett nem is kell félni, hogy nem lesz elég mosnivalónk:D Vettünk még fehér falfestéket, aminek gumicukor illata van, egyenlőre csak tartalékba lesz, de nemsokára festeni fogunk, jön majd a felfordulás:D Felsőzsolcán elég könnyen megtaláltuk a hirdetőt, aki németjuhász -tenyésztő, és volt egy csomó kölyökkutyája. Mi kisfiút hoztunk, aki a lábamnál utazott, és Hannához hasonlóan el is aludt útközben:D A kiskutyák Hannánál osztatlan sikert arattak, alig lehetett tőlük elhozni. Az Auchanban még beugrottunk a gyógyszertárba, Hanna még autókázott egyet, nagyon tetszett neki, főleg az, hogy dudálhatott, és vezethetett:D A kiskutya egyenlőre nevenincs, anyukám szerint Maszat, Hanna szerint Gombóc, szerintem Maci, papa még nem nyilatkozott:D Beszereztünk még egy mondókáskönyvet, egy kantáros nacit, egy piros pulcsit, és egy vadító lila kabátot, persze mindent Hannának:D Délután még kisétálunk mamihoz, holnap pedig elmegyünk megnézni a sógoromat a focimeccsen:D Egyenlőre ennyi a programtervünk, egy biztos, nem unatkozunk:D

Nem aludt

Hanna a mai napot választotta az alvássztrájkra, semmi praktika nem használt, nem volt hajlandó elaludni. Ez azért különösen szerencsétlen konstelláció, mert ma reggel arra ébredtem, hogy nagyon fáj a torkom, és az egész nyelőcsövem, valószínűleg elkaptam valami nyavalyát. Hála Istennek, Hanna állja a sarat, stramm kiscsaj, igazi energiabomba. Holnap anyuékkal megy vásárolni, és kutyanézőbe, ugyanis a papó szeretne egy kis németjuhász kölyköt venni. Még nem tudom, elmenjek-e velük, igazából nem érzem túl jól magam, és anyura bármikor rá merem bízni Hannát, mert "érti a nyelvét". Majd meglátom, reggelre hogy alakulok:D

Pár csodálatos nap...

Apa hétfőn este jött haza, ma délután ment is vissza dolgozni, így nem egészen két napot volt itthon velünk. Hétfőn már nagyon izgatottan vártuk, Hannát is sikerült rávenni egy kis délutáni alvásra, de még így sem tudott Apa haza érkezéséig ébren maradni. Este 9 körül értek haza, mert Maconkán beiktattak egy kis pihenőt, és beugrottak egy áruházba is. Már alig bírtam kivárni, hogy haza érjenek, mikor meghallottam a kocsit zúgni, már rohantam is ki a kapuba, és repültem is Apa karjába:D Kaptam egy szép csokor rózsát, nem is számítottam rá, nagyon jól esett, most is itt illatozik a vázában:D Hanna kapott egy babát, ami iszik, alszik, ivás után büfizik, és puszit dob:D Amikor Apa megpuszilta az ágyban, felpillantott rá, de csukta is le a szemét, szerintem fel sem ébredt. Reggel annál nagyobb volt az öröm, amikor meglátta ki érkezett hozzánk haza. A baba is nagyon tetszett neki, igazi telitalálat volt, rögtön itatta is meg, és mosolygott, ahogy a baba ivás közben cuppogott. Ennél jobb ajándékot nem is hozhatott volna neki a mi drága Apucikánk. Kedden elmentünk pár dolgot venni, Hanna kapott harisnyákat,kabátot, pulóvert,  meg a szokásos pelus+ popsitörlő szállítmányt szereztük be. Apa meglepte még azzal a hintaszékkel, amit a múltkor néztünk ki neki. Amikor beértünk a boltba, rögtön a székhez ment, és bele is csücsült, a jószívű Apukája meg elolvadt (meg persze az Anyukája is). Egy kínai étteremben ebédeltünk, a kislányunk nem hazudtolta meg az örökségét, mindenből evett, amit rendeltünk, szereti a változatos ízeket. A spagettiszerű tésztával nem akart kibékülni, mindig lecsúszott a villájáról, így Apa segítségét vette igénybe, de az illatos-omlós csirkemellel nem volt semmi gondja. Utolsó teendőként beugrottunk a Tescoba, ahol Hanna nem tudott elszakadni a kosár tartalmától, és hangos "Sajt" kiáltásokkal adta tudtunkra, mit szeretne:D Gyorsan összeszedtük, amit venni akartunk, és mentünk is a pénztárhoz, ahol szintén közölte a pénztáros nénivel, mit óhajt:D Befelé az áruházba közölte, hogy fagyit kér, kifelé észre sem vette a fagyist (hála a sajtnak). Az új szabadidő ruhája volt rajta, amit anyukámék vettek neki, és nem szerettem volna, ha rögtön megkínálja csokis fagyival, ugyanis az nem jön ki (tapasztalat). Méret szempontjából nem adok sok időt neki, és ki fogja nőni, ugyanis most éppen jó rá. Hazafelé elkérte a táskából a cumiját, és el is aludt. Nagyon örültem, hogy végre hármasban tölthettünk egy kis időt, de most sajnos csak ez a majd' két nap jutott nekünk. Talán most csak 3 hét múlva jönnek haza, de akkor 3 egész nap jut nekünk. Már most azon gondolkozok, mivel lepjem meg, ha haza jön hozzánk. Tudom, szentimentálisan hangzik, de igaz az a mondás, hogy akkor érezzük igazán, hogy mennyire szeretünk valakit, ha nincs velünk A rohanó hétköznapokban gyakran nincs időnk mélyebben magunkba nézni, és az érzéseinkkel foglalkozni, de mióta ilyen nagyot fordult velünk az élet, kezdem jobban értékelni, amim van. Néha ilyen dolgok kellenek, hogy észrevegyük, milyen "gazdagok" vagyunk, nem anyagiakban, hanem egészségben, szerelemben, szeretetben, megértésben, türelemben, és összetartásban. Nagy szavaknak tűnnek, náluk már csak az az érzés nagyobb, ami bennünk van. Épp most hívott Apa, megálltak egy áruháznál estére pár dolgot venni, elmondta, hogy már most hiányzunk, ahogy ő is nekünk. Még jó, hogy ingyen beszélünk egymással, így valamivel könnyebb, hogy este, munka után időkorlátok nélkül mesélhetjük el, mi történt velünk aznap. A fényképezőgépünk mostanában állandóan szem előtt van, megörökítem az emlékezetes pillanatokat, amiknél sajnos nincs velünk, és ha haza jön, akkor utólag fényképnézegetést tartunk:D Remélem, gyorsan eltelik az idő, és újra itt lesz velünk, de hála Hannának, nem merülhetek bele a sajnálkozásba, hiszen ő 24 órás kis energiabomba, aki minden időmet leköti:D

III. Gömöri Gyümölcsfesztivál-Aggtelek

A tegnapi napra Facebook-on kaptam meghívót egy kedves ismerősömtől, részletes programleírással együtt. Apa hiánya miatt anyukámékkal kerekedtünk fel, hogy elvigyük Hannát egy kis kirándulásra. Délután mentünk, kettőtől kezdődött a Juhfia Jankó című bábelőadás, ami nem a hagyományos értelemben vett bábozást takarta, hanem fából faragott bábok voltak. Előadás előtt nagyjából körbe néztünk, sok sátor volt felállítva, különböző őstermelők hozták a termékeiket.

 Nagyon tetszett, hogy futószőnyegeket terítettek egy nagy fal alá, és azon ülve lehetett nézni az előadást. Én is jelen voltam, csak a tegnapi nap én töltöttem be a fotós szerepét. A képeken Hanna édesanyámmal látható, aki végre kedvére kiunokázhatta magát. Egy külön kis játszóudvart szerkesztettek a gyerekeknek, és ami külön jó volt, hogy minden játék fából készült.Volt forgatós memóriajáték, ami Hanna tetszését nagyon elnyerte, a másik kedvenc pedig a fából faragott bábok voltak, amikre háncsból font karikákkal lehetett dobálni. 

Szaladgáltunk össze-vissza, próbáltunk a gyerkőc nyomában maradni, persze a lovakat nem lehetett kihagyni, Hanna szerint meg kellett simogatni a cocót.. 

Kicsit megállt a szívverésem, amikor nem találtam a pénztárcámat, nem is a benne lévő pénz, hanem az iratok miatt, de úgy voltam vele, ha elveszett, csak akkor fogok idegeskedni, ha már az okmányok után szaladgálok, ezt a napot nem hagyom elromlani, úgyis olyan ritkán jutunk el valahová. Később kiderült, hogy itthon rántottam ki a táskámból, amikor Hannának beraktam egy felsőt, ha hűvösebb lenne, így végül is jól alakult minden. A végén gyorsan vettünk egy hamburgert, mert Hanna már nyűgös volt, hiányzott a délutáni alvás, hazafelé a kocsiban el is szunyókált.Sokszor jártunk már Aggtelken, de bármikor szívesen jövök, annyira szép a táj, és a gyereknek is szép fa játszótér van kialakítva. Legközelebb Hannát is felvisszük a barlang tetejére, hogy megnézze a csodás kilátást, de akkor már Apával megyünk:D

Fülpótlék : D

Tudom, hülyén hangzik, hogy fülpótlék, de Hanna ma ilyet talált magának. Arról van szó, hogy ha aludni készül a fülcimpámat morzsolgatja, nem tudom tudom, hogy szokott rá, vagy hogy alakult ki, ez van:D Ma délelőtt, főzés és mosás között félúton történt a következő eset:

A baba azért van ilyen leharcolt állapotban, mert 24 éves, még az enyém volt:D Hanna szája pedig tiszta kakaós, ugyanis előtte 2 decit vágott be:D

Tervezgetek...

....hogy milyen lesz, ha Apa hazajön. Pedig csak ma ment el, mégis azon a napon agyalok, amikor már itt lesz velünk. Igyekszem addigra a tennivaló-listám végére érni, hogy amikor együtt leszünk, ne legyen az, hogy a házimunkára megy el az idő. Terveim közt szerepel a ruhák átválogatása, és helyteremtés, ami szinte lehetetlen vállalkozás, és az őszi nagytakarítás. Úgy néz ki, 10 napom lesz erre, vagyis nem fogok a lista végére érni, de ha a nagyját sikerül elintézni, akkor is elégedett leszek. Lehet, hogy furcsának tűnik, de most nem vágyom senki társaságára, csak a Hannáéra. Nincs türelmem mások gondjait hallgatni, és biztosítani őket az együttérzésemről a problémáik iránt, nem azért, mert érzéketlen vagyok, hanem azért, mert számomra ez a bezárkózás, és befelé fordulás időszaka. Olyan jó lenne, ha ezt mások is tiszteletben tartanák, hogy most egy új időszámítás, és egy nagy változás állt be az életünkbe, amihez idő kell, hogy hozzászokjunk. A holnapi napra beszéltük meg a védőnővel, hogy elmegyünk tanácsadásra, hogy a háziorvos is megnézze Hannát, mert be akarják utalni anyagcserezavar-vizsgálatra, "alultápláltság" miatt. Azért írom idézőjelesen, mert Hanna azt kivéve, hogy 22 hónaposan 11kiló, semmi kritériumnak nem felel meg, már ami az alultápláltságot illeti. Nem hajlamos a betegségekre (hála Istennek) nem esett a súlya, még kicsit sem, állandóan szaladgál, igazi kis energiabomba. Az igazsághoz tartozik, hogy 9 és fél hónapos kora óta elutasította a tápszert, és a tejpépet, így lassult a súlynövekedése, de nem állt le, csak kevesebbet hízott havonta. Ettől függetlenül meghajlok az akaratuk előtt, hogy megnyugtassam a saját lelkemet. Az igazsághoz tartozik, hogy Hanna nem issza meg a tejet, tekintve az én anyai ágon lévő rokonságomat, nem is csoda, felmenőim közül senki nem tudja meginni a tejet, engem is beleértve. Hanna a tejen kívül minden tejterméket meg tud enni, sőt kakaót is iszik, ahogyan a kakaót én is meg tudom inni, de a tejet már lenyelni sem bírom, mert visszajön. Holnap majd kiderül, mi a háziorvos véleménye.

Apa hiányzik

Bár csak pár órája ment el, máris hiányzik. Furcsán hangzik, de mióta együtt vagyunk (több mint 10 éve) pár napnál többet soha nem töltöttünk külön. Most, ha minden igaz, 10 napig lesz távol, munkaügyben. Nagyon rossz lesz nélküle, de nekem könnyebb, hogy Hanna itt van velem. Sajnos Borsodban ilyen kilátástalan a helyzet, valamerre lépni kell az embernek, ha meg akar élni. Apa éjszaka indult el, fél háromkor, Miskolcról vonattal mennek tovább, csomagokkal megrakodva. Tegnap felemás érzésekkel segítettem csomagolni neki: igyekeztem, hogy mindene meglegyen, közben szomorú voltam, hogy elmegy, de végtelenül büszke is, hiszen értünk, a családjáért teszi, hogy nekünk legyen könnyebb, mi boldoguljunk. Talán hülyén hangzik, de már azt várom, hogy mikor jön már haza, és gondolatban tervezgetem, mivel fogjuk várni. Mindent megérdemel, hiszen annyira jó ember, és nagyon szeret minket, ahogy mi is őt. Mióta elindult, nem tudtam visszaaludni, inkább nekiálltam vasalni, és most írni. Már beszéltünk telefonon, még a vonaton ülnek, azt mondta, ha tud, fel fog hívni. A mai az első nap a listán, indul a visszaszámlálás.

Új évszak-Új háttér

Nagyon szerettem a régi hátterünket, de eljött az ősz, ami szívemnek egyik legkedvesebb időszaka, hiszen a mi drága kislányunk is egy szép őszi napon született. Az új időt köszöntendő, kicseréltem a hátteret:D

A fotózásról

Imádok fényképezni, és szeretem a fényképeket nézegetni is:D Nagy kedvencem Eszter oldala, a www.kabocafoto.hu ahol gyönyörű babás képeket lehet találni:D Mindig alig várom, hogy új fotózásról számoljon be, és mehessek képeket lesni:D Hannával is mindig eltervezem a fotózkodást, de nem mindig jön össze, mert kisgyerekeknél ez hangulatfüggő dolog, legalábbis az én kisgyerekemnél az:D Ha sikerül, majd rakok fel képeket:D

Fotók

Eredmény

Apa ma volt ultrahangon, kiderült, hogy nem veseköve van, hanem állítólag cisztákat találtak nála, a háziorvos csak annyit mondott, ha nem múlik el a fájdalom, menjen vissza. Igazán tükrözi ez a hozzáállás a magyar egészségügyet, nem egy vesekőről van szó, ami magától is távozhat! Felháborított ez a flegmaság! A másik rossz dolog, hogy péntek délelőtt megemeltem magam, és egy rossz mozdulatnak hála becsípődött egy ideg a gerincemben. Délután négykézláb tudtam csak kimenni a wc-re, akkora fájdalmaim voltak. Próbáltam gyógyszert, krémet, a legtöbbet a fekvés használt, bár ezt korlátozott időtartamban tudtam csak Hanna mellett csinálni. Ma már fogjuk rá, hogy jobban vagyok, elmentem a boltba, Hanna sportkocsiját "járókeret"-ként használva, rátámaszkodva, de sikerült! Főztem is, mosogattam egy keveset, de szégyen-nem szégyen, meg-meg kellett állnom pihenni, mert a lábamba sugárzik ki a fájdalom, ha mozgok. Apa egy hős, szedi a gyógyszereket, nem emlegeti, hogy fáj a veséje, de igyekszem rávenni, hogy minél többet pihenjen, és feküdjön. Hannával és Apával "Farm, ahol élünk" hétvégét rendeztünk, megnéztük az egész harmadik évadot, sokat pihentünk, a házimunka meg állt egy kicsit. Most apránként igyekszek mindent bepótolni, és utolérni magamat. Tegnap Hannával tornyot építettünk fakockákból, nagyon tetszett neki, ügyesen rakosgatja egymásra az elemeket. Szeret pancsolni, tegnap már sikerült nekem megfürdetni, a legújabb kedvenc az "Egy rém rendes család" zenéje, ha elkezdődik, oda kell kapcsolni a tv-t, elé áll behajlított térdekkel, és rázza a popsiját a zenére, nem tudom, honnan tudja, mikor kezdődik, de mikor megy a felkonferáló szöveg, hogy 12 éven aluliak számára stb.. már mászik is le az ágyról, és szalad táncolni:D 

Félek

Apát hajnalban be kellett vinni az ügyeletre, mert kétoldalt is fájlalta a veséjét.Az ügyeleten kapott egy injekciót, és hazaküldték, hogy majd a háziorvos utalja be az ultrahangra. Igen ám, csak a mi háziorvosunk szabadságon van, helyettesítés kétszer egy héten, de mint megtudtuk, ultrahangra csak jövő hét hétfőre van időpont. Holnap viszont a háziorvossal meg akarjuk beszélni, hogy mindenképpen intézze el sürgősségivel ultrahangot, mert így nem vághatunk neki a hétvégének. Félek, mert a férjem az én támaszom, a családban ő a biztos, nyugodt pont, akire mindig számíthatok. Ha ő fájlal valamit, akkor ott már baj van. Lehet, hogy vesekő, vagy vesegyulladás, csak az ultrahang után tudunk biztosat. Mióta együtt vagyunk, (több mint 10 éve) egy kezemen meg tudom számolni, hányszor volt beteg. Ha megint rosszabbul lesz (amire sajnos elég nagy az esély) újra irány az ügyelet, csak valószínűleg a kórházban. Viszont ott sem csinálnak semmit, csak kap egy infúziót, amibe ugyanazt rakják, mint az injekcióba, és nem csinálnak ultrahangot, csak szakrendelési időben, éjszaka jár egy infúzió, aztán kész. Sajnos saját tapasztalatból tudom, hogy a mi kórházunkban így működik:( Bízom benne, hogy ha "csak" vesekő, az magától elmegy, és nem kínozza meg jobban.