Bár csak pár órája ment el, máris hiányzik. Furcsán hangzik, de mióta együtt vagyunk (több mint 10 éve) pár napnál többet soha nem töltöttünk külön. Most, ha minden igaz, 10 napig lesz távol, munkaügyben. Nagyon rossz lesz nélküle, de nekem könnyebb, hogy Hanna itt van velem. Sajnos Borsodban ilyen kilátástalan a helyzet, valamerre lépni kell az embernek, ha meg akar élni. Apa éjszaka indult el, fél háromkor, Miskolcról vonattal mennek tovább, csomagokkal megrakodva. Tegnap felemás érzésekkel segítettem csomagolni neki: igyekeztem, hogy mindene meglegyen, közben szomorú voltam, hogy elmegy, de végtelenül büszke is, hiszen értünk, a családjáért teszi, hogy nekünk legyen könnyebb, mi boldoguljunk. Talán hülyén hangzik, de már azt várom, hogy mikor jön már haza, és gondolatban tervezgetem, mivel fogjuk várni. Mindent megérdemel, hiszen annyira jó ember, és nagyon szeret minket, ahogy mi is őt. Mióta elindult, nem tudtam visszaaludni, inkább nekiálltam vasalni, és most írni. Már beszéltünk telefonon, még a vonaton ülnek, azt mondta, ha tud, fel fog hívni. A mai az első nap a listán, indul a visszaszámlálás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése