Az ügyes nagylány

A konyhában voltam éppen, Hanna meg bent rajzolt a szobában, egyszer csak hallom, hogy kiabál, hogy anya, és jön ki hozzám. Kezében a telefonom, és közli, hogy a telefon csörgött. Megnéztem, és tényleg, az Apukája hívott minket:D de mire kiért vele, addigra letette. Rögtön visszahívtuk, és elmeséltük, hogy milyen ügyes a nagylányunk:D

Fülbevaló

Hanna hajnalban felkelt, úgy döntött, elég volt az alvásból. Ilyenkor a tuti módszer a tv-bekapcs, egy kis innivaló, aztán fülcimpa-morzsolgatás (az övét is és az enyémet is). Ekkor anyukának valami feltűnik, ami nappal a hosszú haj miatt nem volt feltűnő: Hopp, hiányzik az egyik fülbevaló! Na puff, és nem először! Ennek története van: kilövettük pár hónaposan Hanna fülét, majd az orvosi fém fülbevalót aranyra cseréltük, amit sikerült a nagy morzsolgatás közben eltörnie (a kapcsolóját). Anya úgy döntött (szakértői tanácsra) amíg morzsolgat a gyernek, vissza az orvosi fémet, ami antiallergén, és aranynak néz ki, és baromi vastag, és eltörhetetlen. Századunk okos gyermeke ezt is megoldja, ha nem lehet eltörni, akkor elhagyja. Bementünk vásárolni egy másikat, mert pár nap alatt beforrt volna a lyuk, be is raktam, elvoltunk egy darabig, pontosabban ma hajnalig. Hála Istennek, volt itthon egy tartalék orvosi, immáron a harmadik darab, ha ez is eltűnik, feladom a próbálkozást. Egyébként bárhol elveszhetett, mert az ágyban nem volt, innentől a lehetőségek száma végtelen:D

Csajos nap, de hirtelen

Délelőtt derült ki, hogy el kell mennem Kazincbarcikára pár dolgot elintézni. Úgy döntöttem, Hannát is magammal viszem, cirka 5 órát vett igénybe a dolog, utazással együtt.Indulás előtt szereztem egy hátizsákot a barátnőmtől, mert úgy gondoltam, könnyebb, ha szabadon marad a két kezem, és nem a válltáskát kell húzogatnom. Busszal mentünk, Hanna nagyon élvezte az utazást, pont apósom is ment dolgozni, így melléültünk, és beszélgettünk, amíg oda nem értünk, akkor még át is kellett szállnunk, mire a végcélt elértük.

Az internetszolgáltatónkhoz vittem be hűségnyilatkozatot, Hanna rögtön szerzett magának egy tollat az ügyintézőtől, kapott papírt is, hogy rajzolni tudjon. A másik ügyintéző hölgy adott a mi ügyintézőnknek egy cukrot, aki megkérdezte, hogy : Köszönöm, ezt miért kaptam?-mire a válasz: A kislánynak adtam:D Ezek után átsétáltunk a papír-írószerbe megvenni a szülinapi lufikat, utána pedig elmentünk játszóterezni. A csúszda itthon nagy kedvence, ott nem is akart rá felmenni, inkább hintázott, az nagyon tetszett neki:D

Ezek után még elmentünk a Müllerbe, és a KIK-be, a Müllerbe megvettem a kiskutyát, amit Apával kinéztünk neki, a KIK-ben pedig megvettem a szülinapos poharakat, és pár csomagolópapírt, meg egy Mikuláscsomag is beugrott a kosárba, Hanna által:DHoztunk nagy játékkatalógust, amiben megtaláltam a Hannának való karácsonyi ajándékot:D A tortára már nem jutott idő, de november 14-ig még bőven van idő megrendelni. Hazafelé az út feléig minden oké volt, de Hanna már elég nyűgös lett, nem aludt napközben, és már unta az egy helyben ülést. Itthon már minden rendben volt, pörgött, mint a szélvész, 8 előtt aludt el:D

Pfff-Gyors helyzetjelentés

A mai nap nem indult valami frenetikusan, Apa telefonált, hogy csak 11-én jönnek haza, ami 19 külön töltött napot jelent:( A legnagyobb csalódás az, hogy lemarad a szülinapi készülődésről, és az ajándékvásárlás is rám marad. Már vannak terveim az ajándékokat illetően, és a dekoráció is kezd a fejemben körvonalazódni, ami biztos, hogy lesz lufi:D és már beszereztünk szülinapi tányérokat (tavaly ez még nem volt) most viszont jó lesz, hogy nem kell annyit mosogatni utána, mint tavaly. (Beszúrt megjegyzésem:Tuti veszek ennek a gyereknek "slattyogós" papucsot, most is a magassarkúmban rója a köröket mellettem.) Egyenlőre ennyi, majd meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok.

Karácsonyi csodavárók-Kezdődik:D

Vagyis jelentem, a lelkemben elindult a Karácsony-várás:D Imádom a karácsonyt, már nézegetem a mézeskalács-recepteket, gondolkozok az ajándékon, a karácsonyi dalokon, a dekoráción... nem tehetek róla, de igazi Karácsony-bolond vagyok:D Hagyománya van nálam a narancskarikák "sütésének", amikkel dekorálni szoktam, a Karácsonyi ének című film megnézésének (Charles Dickens alapján), a lakás feldíszítésének, az ünnepi illatoknak (alma-fahéj, és az elmaradhatatlan mézeskalács illat), és még sok mindennek...

Mióta édesanya lettem, a karácsony még inkább teret hódít a szívemben, és még fontosabbnak tartom, hogy Hanna is higgyen a csodában..Édesapám halála óta mindig műfenyőnk volt, nem is hiányoltuk az igazit, akkor nem volt már igazi a karácsony, sajnos a szeretteim közül sokan elmentek...Amikor hazaköltöztünk a szülőfalunkba, elhatároztuk, hogy a műfenyő bevégezte pályafutását, és éljen az igazi, hamisítatlan fenyőillat:D és a szurkáló tűlevelek:D Azóta újra örülök a karácsonynak, mert van kikkel megosztani az örömöt... és tényleg nem az ajándék a lényeg, hogy mit kapunk, vagy mit adunk, hanem az, hogy együtt vagyunk, és szeretjük egymást, jókat eszünk, és kellemesen, nyugodtan beszélgetünk, kilépünk a mindennapok rohanásából, és élvezzük a pillanatot!Hanna tavaly már élénk érdeklődést mutatott a díszek iránt, és a zenélő karácsonyi égősor is elnyerte a tetszését, mielőtt mindenki elszörnyed, ki lehet kapcsolni a zenét:D Színes karácsonyfánk van, bordó, arany, kék, ezüst, lila, piros meg mindenféle díszekkel.. és a sokféleség ellenére mégis megvan benne a harmónia, és nagyon szép is. Ami nekem nem jött be, az az angyalhaj, alig győztem kiszedegetni a szőnyegből, és azzal együtt már valahogy soknak éreztem a díszítést. Minden évben készítek adventi koszorút, nálunk a gyertyagyújtás is a karácsonyvárás része. Már beszélgetünk a Mikulásról, akinek van két nagy könyve, egy fehér és egy fekete, a fehérben a jó gyerekek neve van, a feketében pedig a rossz gyerekeké:D A jó gyerekek ajándékot, és csomagot kapnak, a rossz gyerekek virgácsot:D Írunk levelet is, hogy Hanna mit szeretne kérni a Mikulás bácsitól:D A csizmát ki kell rakni az ablakba, és sütünk sütit a Mikulásnak, és csinálunk neki kakaót is, mielőtt jönne éjszaka, kikészítjük egy kis asztalkára, mert amikor ő jön, kint nagyon hideg van, és jól esik neki a meglepetés:D Miután megeszi a sütit, és megissza a kakaót, itt hagyja az ajándékot:D A karácsony nálunk három napos ünnep, december 24. szigorúan családi nap, 25. és 26. megoszlik anyukámék, és anyósomék között:D Előre megbeszéljük, hogy kinek melyik nap jó, mikor lesz együtt a család. Idén még jobban várom a karácsonyt, mert akkor már a drága férjem is szabadságolva lesz jó pár napra, most csak két hetente két napot van velünk, akkor jó sokat lehetünk együtt:D

Elindult a Mikulás:D

Jó korán kezdett az idén, mi tagadás:D Apa távolléte miatt akkor igyekszek elintézni az ilyen dolgokat, amikor itthon van, és együtt tudunk vásárolni. Persze hivatalosan a kisasszony csak Mikulásra kapja meg a ma vett ajándékot:D Nálunk következetesen nem Télapó van emlegetve, hanem Mikulás, ugyanis édesapám, és nagyapám is Miklós volt, és szeretném ha Hannának ezzel kapcsolatosan is tudnám őket emlegetni. Sajnos az ő születését sem anyukám szülei, sem édesapám, sem nagypapám nem érhette meg, pedig nagyon boldogok lettek volna, ha látják, hogy megtaláltam a boldogságom:D Szeretném, ha a Mikulás és a Jézuska misztériuma jelen lenne a gyerekkorában. Szeretném, ha örömmel és izgatottan pucolná a csizmáját, a Mikulásra várva, egész szívemmel szeretném, ha hinne a Csodában...És ha rajtam múlik, mindent meg fogok tenni, hogy minél tovább maradjon gyermek...

Anya megújulva :D

A kép magáért beszél, végre rászántam magam, és megváltam a hajnak nevezett szénaboglyától, ugyanis:
1. túl hosszú volt
2. agyon volt töredezve
3. teljesen bebarnult az egész
4. meg akartam lepni a férjecskémet

Ez elég indok is volt, hogy változtassak. Anyu vállalta Hannát, és a fodrász is házhoz jött, anyukám haját is ő csinálta a múltkor, és nekem nagyon megtetszett, így esett rá a választásom. Igaz, hogy 4 óra alatt készült el, mivel rengeteg hajam volt (életem egyik legszebb bókja Helgától, a fodrásztól):D Eddig ugyanis meg voltam győződve, hogy alig van hajam, kiderült, csak annyi baja van, hogy vékony szálú, de rengeteg, ezért nem tudtam soha sehogy "belőni", mert a mennyiség miatt nem volt tartása. Helga ritkította, vágta, melírozta, elől hosszabb lett, hátul egészen rövid, ez az én ötletem volt, azzal a feltétellel, csak akkor csinálja, ha szerinte is jó ötlet, mivel ő profi, ő tudja, mi lenne jó:D A meglepetés jól sikerült, Apa alig ismert meg, azt mondta, mintha ki lennék cserélve. Személyes "szerény" véleményem szerint fiatalabbnak nézek ki, mint a másik "frizurával".:D

Barátnős nap

Ma meglátogatott minket Ildi barátnőm, jó volt egy kicsit beszélgetni, felnőtt társalgást folytatni. Hanna sajnos nem aludt délután, így a látogatás végére elég nyűgös volt, de este vacsi és fürdés után hamar beájult. Holnap mamis napunk lesz, megyünk anyukámékhoz, ami nekem egyenlő a pihenéssel:D ugyanis mami és papi mellett nem igazán érvényesülök, persze a jó értelemben:D Ildi beszámolt a legújabb időtöltéséről, zumba órára fog járni, sajnos este fél 7 és fél 8 között lesz, ami nekem tárgytalan, lévén Hanna ilyenkor vacsizik, és fürdik, persze, ha az apukája itthon lenne, szívesen járnék én is:( Marad az ellipszis, és az itthoni videók:( Csak erre sajnos szinte soha nem jut idő, mert mindig találok valami tennivalót:( Jó hír, hogy Hanna újra 100%-on pörög, én meg most kaptam el tőle, bár a mai nap jobb volt, mint a tegnapi, csak megmaradok:D Ma annyira aranyos volt, éppen gépeltem, és idejött puszilgatni a kezem, és mondogatta, hogy szeretlek:D Ilyenkor elolvadok:D

Itt az ősz

Kismanó beteg

Apa itthon volt hétvégén, Hanna meg hétfőn már beteg is volt:( Először csak az orra folyt, meg tüsszögött, estére viszont már belázasodott, fél 2-kor aludt el éjszaka, kapott Nurofen szirupot, de az kevésnek bizonyult, így kapott kúpot is, az már segített levinni a lázat. Most Stodal szirupot kap, jó hangulatban van, de estére szokott belázasodni. Remélem, pár nap alatt túl leszünk rajta. Délután jól bebugyoláltam, betakargattam, és elmentünk babakocsival sétálni, igaz, már alig fért bele, főleg a mamitól kapott bundacsizmájával:D El is aludt, aludt egy órácskát, majd evett, és játszottunk egész délután. Reggel még kicsit bágyadt volt, ez a kép akkor készült:D A sütifalót most hétvégén kapta az apukájától, nagyon bejött neki ez a játék, főleg így, hogy már meg tudja nevezni a formákat, és a szív kivételével mindet sikerül beleraknia:D

Ma végre itthon lesz:D

Eljött a nap, amit annyira vártunk:D Apa ma éjszaka érkezik haza hozzánk:D Tegnap este sütöttünk fordított almás sütit, ma reggel a krém is elkészült a tetejére, a Sport-szelet meg majd hétvégén készül el:D Hanna a napokban túlpörgött, állandóan zsizsikel, nem győzök utána pakolni:D A kedvenc játéka mostanában az ágyazás, minden leszed a kiságyából, és megágyaz a földön a babáinak, és a plüssállatainak, betakarja őket, majd befekszik közéjük:D Persze nem sokáig fekszik, pár pillanat után felpattant, és rohan tovább. Már várja ő is Apát, minden nap beszélgetünk róla, fényképet nézegetünk, szépen mondja, hogy Apa dolgozik, jön haza, hoz neki babát:D Mintha nem lenne elég "gyerek" a házban:D A mai nap már a készülődés jegyében fog zajlani, hogy estére minden rendben legyen, és ne kelljen holnaptól mással foglalkozni, csak a családdal (na meg az elmaradhatatlan napi házimunkával). Hanna már aludni fog, mire hazaér az Apukája, de reggel annál nagyobb lesz a meglepetés:D

Már csak kettőt alszunk

Illetve ugye ötöt:D Ma délután, éjszaka, holnap ugyanígy, meg még csütörtökön napközben, az ugye 5. Este pedig már itt lesz Apa. Mármint a szerencsésebbek alszanak ennyit:D A mai napunk kicsit rohamtempóban zajlott, ébredés, reggeli, majd mentünk a buszhoz, maminál Hanna leszállt (Anyuék teljes létszámmal jöttek elé a buszmegállóba), én meg mentem tovább. A kis drágám integetett nekem, és mentek is, nem igazán viselte meg, hogy "eltűntem". Elintéztem a pénzügyeket, és elmentem bevásárolni, hála Istennek az egyik ismerősömmel, Enikővel is összefutottam, együtt mentünk mindenhová, közben beszélgettünk egy jót:D Mindent megvettem, csütörtökön Sport-szeletet csinálok, Apa tiszteletére. A tisztítószereket mindet sikerült beszereznem, ami a listán szerepelt, nálunk sajnos nincs ilyen nagy választék (mellesleg az árak sem ilyenek), még maradt fél óra a buszig, addig pletyiztünk egyet (bár ne legyek ilyen felvágós, a gyerekekről beszélgettünk) Hazafelé anyu "feladta" Hannát a buszra, jól érezte magát náluk, bár a kiskutya a nadrágszáránál fogva akarta húzni, amit Hanna eléggé zokon vett, és közölte anyuval, hogy "be kell zárni" a kutyát, vagyis száműzte őt a hátsó udvarra:D Elmentek sétálni, végül a helyi óvodában kötöttek ki, homokoztak, csúszdáztak, hintáztak, jól érezték magukat. Délután még elsétáltunk a másik mamihoz, aki új receptet próbált ki, lángos-tésztához hasonló alappal és tejfölös-kapros töltelékkel. Jól sikerült, bár én a tejfölt nem igazán tudom megenni, de megkóstoltam, Hannának is ízlett, bár ő itthon inkább a rántott húst favorizálta. Most egy kicsit később aludt el, kettő körül szokott, most meg 3 után :D Én pedig megyek takarítani:D

Visszaszámlálás indul 3.

Apa 3 nap múlva jön haza, vagyis csütörtök este. Már nagyon várjuk, készülődünk, tervezgetünk (főleg én, Hanna ebből még nem sokat érzékel:) Holnap délelőtt megyek vásárolni, Hannára addig anyukám vigyáz, mert vele vásárolni olyan, mint lefutni a maratont:D Már alig várja, hogy mamihoz menjünk, mert ugye ott van Rex kutya (aki végre nem névtelen) és még pont az ő mérete, na meg a cicák, galambok, nyulak, papagájok, és kanárik, kész állatkert:D Igazi gyereknek való környezet, Hanna nagyon szeret ott lenni, én meg nyugodt vagyok, mert jó helyen van:D

Hullámvasút

Jövő héten jön haza Apa. Már nagyon várom, néha könnyebb, néha nehezebb, most úgy érzem, nagyon nehéz. Minden nap beszélünk telefonon, de valahogy nem az igazi...Egyre többet gondolkozok rajta, meddig fogom/fogjuk így bírni, olyan az egész, mint valami érzelmi hullámvasút. ha fent vagy, minden könnyűnek tűnik, szinte repülsz, minden olyan, mint egy csettintés, minden megy a maga útján...de ha zuhansz, kicsúszik a lábad alól a talaj, és elfogy az erőd....csak sírni lenne kedved. Hanna az egyetlen kapaszkodó, miatta ki kell bírni, ő nem láthat sírni....De amikor elalszik, és egyedül maradok az összes gonddal, és a fáradsággal, tudva, hogy éjszaka senki nem kel fel hozzá csak én, és hogy reggel egy új nap kezdődik, ami jót is hozhat, de rosszat is, akkor nagyon nehéz.. Jó lenne újra osztozni mindenben, mert ha megosztjuk az örömöt, akkor az kétszeres öröm, ha a gondot megosztjuk, fele gond...Egyedül Hanna, és a készülődés öröme tudja a vasúti kiskocsit felfelé lökni... Talán idővel könnyebb lesz.....Hiszen a boldogságom fele mindennap itt van velem, csak a szívem másik fele hiányzik....