Hannával a vásárlás

Kész rémálom! Nyári szandálokat akartunk venni, de minden egyes próbánál visított, hogy nem jó rám, kicsi rám! A kalapokat nem lehet a fejére próbálni, szintén hasonló okok miatt. A legszebb az volt, amikor az egész bolt hallatára elkezdte kiabálni, hogy bugyit kell venni!! Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, aztán csak nevetni tudtam az egészen:) Ma reggel azzal indított, hogy a szőnyegen fenékre csüccsent, és közölte, hogy: Megdöbbentem Anyaci! Ezen már csak röhögni lehet:) A tegnapi nap, és a ma reggel egy gömb bűvöletében telt, amiben van egy másik kis gömb, ami villog, ha megütődik, és  mellette egy úszó hal, meg apró csillagok, és az egész valami folyadékban lötyög, de Hannának most ez a kedvence. Annyira aranyos kis szandálokat sikerült venni neki, de csak azt visítja, hogy kicsi rám, nem jó rám, de ennél szebb, amikor tegnap az volt a problémája, hogy neki elveszett a keze! Nem tudom, honnan tudnak ilyeneket kitalálni, de a mai gyerekek messze nem olyanok, mint mi voltunk. Szerintem sokkal ügyesebbek, és hamarabb fejlődnek, úgy, ahogy a világ is felgyorsult körülöttünk. Egyszóval lesznek még muris elszólásai a kisasszonynak:)

Hannaság

Anyuval beszélek telefonon, közben Hanna magában mond zagyva-verset, néhol értelmes dolgokkal fűszerezve, egyszer csak a következőt hallom: Nem akarok füvet nyírni! Akkorát nevettem, csodálom, hogy anyunak nem szakadt be a dobhártyája:)

A nap szenzációja pedig, hogy a nyitott ajtón berepült hozzánk egy fecske a teraszról, Hanna meg elkezdett kiabálni: Anyaci, gólya!-A fecske megtett egy tiszteletkört, majd kirepült.

Reggelünk: Anyaci, beteg vagyok, kérek szépen gyógyszert. Kérdezem, minek a gyógyszer, a válasz, hogy meggyógyuljak:) Először a keze volt beteg, utána a lába:)

Boltban előadja magát: Anyaci, nem kapok fagyit! Elég nehéz lett volna, ugyanis a bolt előtt álló kocsi minden volt, csak nem a fagyis kocsija:)

Egy korszak vége

Hivatalosan is kijelenthetem, véget ért a pelus-korszak, már több napja nem történt egy "baleset" sem, sem nappal, sem éjszaka. Azért nem gondoltam volna, hogy ez ilyen hamar eljön, persze tudom, relatívan érzékeljük az időt. Olyan, mintha Hanna nem rég született volna, és mégis olyan, mintha mindig is itt lett volna velünk. Visszatérve a bilizésre, nagyon rövid idő alatt lett teljesen pelus-mentes, a bili-szótárunk a következőkből áll: 

folyékony rész: pisi, csuri, pisilni kell, jön csuri

szilárd verzió: kaki, nagy kígyó van a biliben

A legjobb, amikor ül a bilin, és komolyan mondja:Anyaci, kaki, csuri, minden jön:)

Visszatértünk

Peregnek a napok, nem győzőm kapkodni a fejem, Hanna annyira gyors ütemet vett fel, ami a beszédet illeti. Fizikailag amúgy is egy kis villám, állandóan mozgásban van:) Egyre több mindent mond, magyaráz, de erről idő hiányában a következő bejegyzésben írok majd. A nagy eltűnésünk oka pedig Hannában keresendő, illetve a billentyűzetben, amibe sikerült beleönteni az innivalóját:) Most anyukám adta ide az övék közül az egyiket, én meg megpróbálom majd megreparálni a nem egészen egy éveset:)

Hannaságaink

Hannának egyre több mókás "beszólása" van. Tegnap este mondtam neki, hogy mondjad Apának, hogy hozzon kólát, erre Apa azt válaszolta neki, hogy nincs kóla, erre Hanna: A boltba van:) 

Este szól nekem: Anyaci, segíts! Kérdezem, hogy mit segítsek, azt mondja, a fotelt vigyem oda (közben mutatja az ominózus helyet). Odarakom, persze felmászik rá, pont a villanykapcsoló alatt áll, közli, hogy : Lekapcsolom villanyt, sötét van, jó éjszakát:) közben persze nem zavarja, hogy az apja éppen a papírmunkáját végzi:) 

A lenyírt füvet az út szélén kupacokba húzták a munkások, és mondtuk neki, hogy ne nyúlkáljon hozzá, mert lepisilte a  kutya.

Reggel megyünk a boltba, kint volt egy kis kutya: Szia kutya, pisilni fűre nem szabad:)(közbe persze a mutatóujjával is fenyegeti)

Jön felettünk egy repülő: Anyaci, repcsi elviszi nyaralókat:)

Felidegesítettem magam valami nagy baromságon, látta rajtam, hogy valami nem oké, mondtam neki, hogy Anyaci szomorú, erre ő: Anyaci, kutya bajom nincs:) Nem is kell mondanom, inkább röhögni támadt kedvem, mint idegeskedni:) 

Elesik a nagy rohanásban: Anyaci, semmi bajom nincs:) majd be kellett kötni a lábát, és közli, hogy harci sebem van:)

Kedvenc mondása még, ha kérdezünk valamit, hogy hogy csinálta: Így ni, úgy ni!

Szintén aranyos, bár nem tudom, honnan vette, ha abbahagyja az írást, közli, hogy soha többet nem írsz:) illetve, ha valamit nem akar csinálni, akkor is azt mondja, soha többet.

Tegnapi napon közölte velem, hogy elmegyek busszal Kati mamihoz, te maradj itthon, van pénzem buszra, szia:)

Kinyitja a telefonom:
Halló , szia Kati mami, eljössz busszal?

Kati mami jön hozzánk, kimegyünk elé (iskolás kisbusszal jött munkából):
Kati mami pici busszal jön, nagy busszal megy:)