Hannával a vásárlás

Kész rémálom! Nyári szandálokat akartunk venni, de minden egyes próbánál visított, hogy nem jó rám, kicsi rám! A kalapokat nem lehet a fejére próbálni, szintén hasonló okok miatt. A legszebb az volt, amikor az egész bolt hallatára elkezdte kiabálni, hogy bugyit kell venni!! Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, aztán csak nevetni tudtam az egészen:) Ma reggel azzal indított, hogy a szőnyegen fenékre csüccsent, és közölte, hogy: Megdöbbentem Anyaci! Ezen már csak röhögni lehet:) A tegnapi nap, és a ma reggel egy gömb bűvöletében telt, amiben van egy másik kis gömb, ami villog, ha megütődik, és  mellette egy úszó hal, meg apró csillagok, és az egész valami folyadékban lötyög, de Hannának most ez a kedvence. Annyira aranyos kis szandálokat sikerült venni neki, de csak azt visítja, hogy kicsi rám, nem jó rám, de ennél szebb, amikor tegnap az volt a problémája, hogy neki elveszett a keze! Nem tudom, honnan tudnak ilyeneket kitalálni, de a mai gyerekek messze nem olyanok, mint mi voltunk. Szerintem sokkal ügyesebbek, és hamarabb fejlődnek, úgy, ahogy a világ is felgyorsult körülöttünk. Egyszóval lesznek még muris elszólásai a kisasszonynak:)