3 éves státuszvizsgálat

Múlt héten meglátogatott minket a védőnő, megkaptuk az időpontot a mai státuszvizsgálatra. 12-re kellett ott lennünk, elég sokan jöttek ugyanerre az időre. Minket kivéve mindenki szurira jött, nekünk csak a kiskönyv szerinti vizsgálatokat, és a kötelező 3 éves felmérést végezték el. Hanna már nagyon várta, hogy induljunk, csak azt emlegette, hogy békás színezőt fog kérni a védőnénitől. ( Mellesleg megjegyzem, nagyon jópofa ötlet, hogy kis asztal, székek vannak kirakva a gyerekeknek, és kapnak színezőt, ceruzákat, amíg várakozni kell.) Amíg a doktor bácsira vártunk, a védőnő elvégezte a szokásos vizsgálatokat, súly, magasság, körfogatok, pluszba vérnyomásmérés, látás-és hallásvizsgálat bővítette a listát. Hanna első mért vérnyomása 100/50, a súlya 13.100g, magassága 94,5 cm. Két hónap alatt 2,5 cm-t nőtt hirtelen. A súlyával már meg van elégedve a védőnő, főleg, hogy két hónap alatt majdnem fél kilót hízott. A hallásvizsgálatot úgy beszéltük meg Hannával, hogy mutassa meg, melyik oldalon sípol a kismókus, nagyon aranyosan mutogatott:)A látásvizsgálatnál nem hagyta letakarni a szemét, ő takarta le magának, és mondogatta, hogy merre fordul a kis kezecske, amit itthon már úgy mesélte, hogy lenyomatot mutogatott a védőnéni. (Mostanában sokszor festettük be a tenyerét, és csináltunk lenyomatokat, így a védőnő által mutatott tenyereket ő lenyomatként azonosította). A védőnő elmesélte, hogy ennyi idősen kevés gyereknél tudja elvégezni ezeket a vizsgálatokat, nagyon büszke voltam az én kiscsibémre, hogy milyen ügyes volt. Ezek után kimentünk a váróba, ahol Hanna tovább színezgetett, és barátkozott a gyerekekkel, csacsogott mindenkivel, magyarázott, sőt azt is mondta, hogy megtanítja a mellette ülő kisfiút színezni:) A doktorbácsinak már nem akarta engedni, hogy "szívhallgatózza", de mégis sikerült, a torkát azonban már nem mutatta meg, pedig máskor nagyra nyitja ám a száját:)

Összegezve a dolgokat, nagyon jól viselkedett, 2 színezőt hozott haza, itthon pedig délután rajzolgattunk, színeztünk tovább:) Kipróbáltuk a joghurtfagyi ötletet, simán egy kanalat dugunk a joghurtba, majd be a fagyasztóba, pár óra, és kész az egészséges fagyi:) Igaz, az idő már nem a fagyizáshoz való, de itt bent igen csak jó meleg van, és nem is mentünk ki utána, így ennyi belefért:) 

A fényképezésről, de csak röviden

Nem sok értelme volt elmenni, 10-re kellett odaérni, a fotós késett fél órát, fél óra volt, amíg összerakta az eszközeit. Kb. 50 gyerek volt ott, a pár hetestől az alsó tagozatos iskolásig. Persze azok mentek hamarabb, akik pici gyerekkel érkeztek, így mi 2 óra várakozás után haza jöttünk, ugyanis egy kisfiú elvette Hannától az egyik játék teáskannát, és szegénykém ezt annyira rossz néven vette, hogy elkezdett sírni, és ott elszakadt nála a cérna, és nálam is. Erre annyit mondtak, hogy ez előfordul, én meg mondtam, hogy Hanna nincs ehhez szokva, hogy csak úgy kitépik a kezéből a játékot. Ő nem az az agresszív fajta, hogy visszaveszi, vagy odacsap, csak elkezd sírni.  Amikor mondtam, hogy ne sírjon, jövünk haza, abban a pillanatban megnyugodott, és szépen hagyta magát visszaöltöztetni, nem is volt vele semmi gond. Így róla nem készült egy kép sem, mert az eltöltött 2 óra után legalább még két órát kellett volna várni, amíg sorra kerülünk. Úgy döntöttem, ennyit nem ér az egész, már éhesek, és szomjasak voltunk mindketten. Legközelebb inkább privát elmegyünk egy családi fotózásra, ahol tényleges időpontra megyünk, és van idő feloldódni Hannának is, és nem vonja el a figyelmét, hogy rengetegen nyüzsögnek körülötte, és órákat kell várni. A Mikulás-csomagot már kifizettem, de nagyon elgondolkoztam a mai nap után, hogy egyáltalán elmenjünk-e.

Oviból hazaérve

Délelőtt meglátogattuk az ovit, megbeszéltük az óvónénikkel a fényképezést, Hanna csatlakozott is rögtön az ovisokhoz. Először mondókáztak, és tapsoltak hozzá, ezt egy darabig csinálta, majd elunta, és többször is szaladgálni akart:) Biztos, hogy idő kell hozzá, hogy megszokja ezeket a dolgokat, sajnos, mifelénk nincsenek programok sem felnőtteknek, sem gyerekeknek, így nem igazán szokta meg, hogy most x ideig egy helyben kell ülni, és nem mindig azt csináljuk, amit akarunk. Itthon szabadabban mennek a dolgok, mint egy közösségben, persze, ez nem azt jelenti, hogy nincsenek kötött dolgok, csak mi azért lazábbak vagyunk, mint az ovi:) Körjátéknál is aktívan szerepelt, mindig ő akart a középpontban lenni, ahogy a szomszéd szobából hallottam, és ahogy az óvónéni is mondta:) Nem keresett, a szabad játékos résznél segített egy kisfiúnak a babakonyhában teríteni, kisvonatozott, kockákból tornyot épített, beült a zöldséges-standba:) Kiment a fürdőbe, közölte, hogy pisilnie kell, majd utána szépen lehúzta a wc-t, és kezet mosott, majd ment vissza a gyerekhez. Segített a játékok összepakolásában, majd sorakozó, és mentek ebédelni, Hannát is beállították, mire mindenki szedett volna, addigra ő javában kanalazott, szóltak az óvónénik, hogy meg kell várni, amíg mindenki szed. Hanna váltig csak evett volna, itthon ketten szoktunk ebédelni, és furcsa volt neki, hogy teli tányér mellett 3-4 percet kell ülni úgy, hogy nem nyúlunk hozzá. Mire mindenki szedett, addigra elment a kedve az ebédeléstől, így haza tudtam csalni, előtte kérdeztem, és mondta, hogy nem akar hazajönni, itt akar maradni a gyerekekkel:) Egyszóval tetszett neki a dolog, csak a szabályok voltak szokatlanok, és az, hogy több mindenhez kell alkalmazkodni. Igazából szerintem nekem lesz a nagyobb törés az elválás, nagyon összeszorult a szívem, ahogy láttam a körben ülni, és tapsolni, olyan keserű-édes pillanat volt, látni, hogy már nem pici lány, hogy másra is kell majd bíznom, hogy lesznek olyan dolgok, élmények, amikből én már kimaradok:( 

A fényképezés péntek délelőtt 10-től lesz, majd viszünk ruhát, remélem, jól fogja viselni az én drága kiscsibém:) Az előtérben meg lehet nézni a mintaképet, és az árlistát, aranyhajas a keret, és téli házikó a háttér, szerintem ünneplő ruhával nagyon jól fog mutatni:) Több méretű képből lehet rendelni, lehet nagyított keretes képet kérni, és csinálnak kulcstartót, és hógömböt, vagy szíves gömböt is:) Idén a Mikulás ünnepség lesz a nyitott, így Hannának is befizetünk egy Mikulás-csomagra, és elmegyünk mi is:)
Hazafelé szépen köszönt, hogy : Csókolom óvónéni, sziasztok gyerekek, köszönjük szépen! Nagyon aranyos volt, büszke vagyok rá, alig várom, hogy apának elmeséljük a nagy eseményeket!:)

Óvodába készülve

Megtudtam, hogy a helyi óvodában fényképezés lesz a gyerekeknek, így írtam egy email-t az óvodavezető óvónéninek, hogy mehetnénk-e mi is Hannával. A válaszban leírta, hogy menjünk fel hétfőn, és megbeszéljük a részleteket, de van rá lehetőség. Így holnap délelőtt kicsit sűrű napunk lesz, több mindent el kell intéznem, de már nagyon kíváncsi vagyok, mit tudunk meg. Talán lesz arra is lehetőség, hogy Hanna bekukucskáljon egy kicsit az ovisok közé:)

Temető

Ma délután kimentünk meggyújtani a gyertyákat, tegnap esett az eső, így amit meggyújtottunk, az is majdnem minden elaludt. Lefényképeztem, mert mamám már nem jött ki, így arra gondoltam, legalább így láthatja. Hanna nagyon jól viselkedett, a joghurtját odatette apus sírjára, és mondta, hogy tessék dédi, neked adom. Mondtam, hogy ez nem dédi, hanem Miklós papó (bár a dédije is Miklós). Hazafelé úgy köszönt el, hogy Miklós papó, ne felejtsd el a virágokat!

Akikért a gyertyák égnek

Édesapám

Anyai nagyszüleim

Apai nagypapám

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,

Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.

Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,

Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.

Emlékük, mint a lámpafény az estben,

Kitündököl és ragyog egyre szebben

És melegít, mint kandalló a télben,

Derűs szelíden és örök fehéren.