Nem sok értelme volt elmenni, 10-re kellett odaérni, a fotós késett fél órát, fél óra volt, amíg összerakta az eszközeit. Kb. 50 gyerek volt ott, a pár hetestől az alsó tagozatos iskolásig. Persze azok mentek hamarabb, akik pici gyerekkel érkeztek, így mi 2 óra várakozás után haza jöttünk, ugyanis egy kisfiú elvette Hannától az egyik játék teáskannát, és szegénykém ezt annyira rossz néven vette, hogy elkezdett sírni, és ott elszakadt nála a cérna, és nálam is. Erre annyit mondtak, hogy ez előfordul, én meg mondtam, hogy Hanna nincs ehhez szokva, hogy csak úgy kitépik a kezéből a játékot. Ő nem az az agresszív fajta, hogy visszaveszi, vagy odacsap, csak elkezd sírni. Amikor mondtam, hogy ne sírjon, jövünk haza, abban a pillanatban megnyugodott, és szépen hagyta magát visszaöltöztetni, nem is volt vele semmi gond. Így róla nem készült egy kép sem, mert az eltöltött 2 óra után legalább még két órát kellett volna várni, amíg sorra kerülünk. Úgy döntöttem, ennyit nem ér az egész, már éhesek, és szomjasak voltunk mindketten. Legközelebb inkább privát elmegyünk egy családi fotózásra, ahol tényleges időpontra megyünk, és van idő feloldódni Hannának is, és nem vonja el a figyelmét, hogy rengetegen nyüzsögnek körülötte, és órákat kell várni. A Mikulás-csomagot már kifizettem, de nagyon elgondolkoztam a mai nap után, hogy egyáltalán elmenjünk-e.
A fiúk csendben voltak
2 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése