2012. november 1., csütörtök

Akikért a gyertyák égnek


Édesapám
Anyai nagyszüleim
Apai nagypapám

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,

Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.

Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,

Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.

Emlékük, mint a lámpafény az estben,

Kitündököl és ragyog egyre szebben

És melegít, mint kandalló a télben,

Derűs szelíden és örök fehéren.










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése