Ma Hannával kisétáltunk a temetőre, mert apukám, és nagyapám névnapja van ma. Vittünk egy-egy Mikulásvirágot, egy kicsit rendbe raktuk a sírokat. Jó idő volt, csak a szél ne fújt volna annyira.
Sajnos mi már csak így tudjuk őket felköszönteni, egyikük sem ismerhette meg Hannát. Van igazság abban, hogy a Sors néha elvesz, néha ad. Anyukám párja személyében egy tüneményes nagypapára leltünk, aki a Papa névre hallgat:) Neki hála soha nem éreztem azt, hogy az én kislányomnak csak egy nagyapja van, mert a mi Papánktól jobb nagyapát kívánni sem tudnék a mi kis drágánknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése