Tavaszváró

Drégely László: Tavasz hívása

Sándor, József, Benedek,

vártunk rátok eleget,

sok volt már a télből,

hóból, hideg szélből-

hozzatok meleget,

zöldellő rügyeket,

madár dala szálljon,

lepke táncot járjon,

süssél nap, fényes nap,

hozz meleget mindennap!

Zelk Zoltán: Hova futsz te kicsi őz?

Hova futsz, te kicsi őz?

oda, ahol várnak,

ahol sárga falevél

búcsút int a Nyárnak…

És az hol van, merre van?

Hát az éppen arra,

ahol most lép rá az Ősz

az első avarra.

S ha odaérsz, ott maradsz

őszi őzikének?

leszel társa rozsdaszín

fűnek, falevélnek?

Dehogy leszek! Szaladok

onnan is, tovább is,

vár énrám a Január

vár a Február is…

vár énrám száz téli táj,

hóba bújt vidékek,

egy nap hegyre szaladok,

másnap völgybe érek…

Futok, futok, hóvirág

nő lábam nyomában,

fehérszínű csillagok

bámulnak utánam…

De csak tovább szaladok,

amíg majd az ágak,

az ágakon a rügyek

jónapot kívánnak:

”Szép jó napot kicsi őz,

jókor jöttél erre,

épp most lépett a Tavasz

az első füvekre…”

Akár hova futok én

ha őszbe, ha télbe,

akkor is csak a tavasz,

csak a nyár elébe!