Köszönöm szépen, jól vagyok:) A majdnem szó itt az anyagiakra vonatkozik, mert Apa új munkahelyen fog dolgozni, ami jóval kevesebb pénzt fog jelenteni, így anyagilag nehéz hónapok elé nézünk, de nem is erről van szó. A lényeg, hogy mostanában sokkal türelmesebb, nyugodtabb vagyok, és sikerül olyan dolgokat elengednem (nem dühöngeni, nem rágódni rajtuk) amik régebben jelentősen befolyásolták a kedvemet. Úgy érzem sokat változtam ezen a téren, már tudom, hol a megállj, bár még mindig nem vagyok azon a szinten, amit szeretnék majd elérni, mondjuk 80%-osan tudom hanyagolni az idegesítő dolgokat, ami eddig kb. 10% volt, így nagyot léptem előre:) Talán szerepe van annak is, hogy újra felfedeztem az ellipszistrénert, amin mindennap tekerek egy kicsit (mármint este-éjszaka). A mozgás valahogy segít kordában tartani az egyensúlyt, mind lelkileg, mind fizikailag:) (Zárójelben megjegyzem: sikerült 6 kilót fogynom, ugyanis a régi ruháim a szekrény mélyén várakoznak, hogy tavasszal elővegye őket valaki:) Sokkal többet bírok fizikailag, kevésbé vagyok fáradékony, és sikerült szépen elintéznem a térdemet is, zumbán roppant egy nagyot, azóta is szorító kötés van rajta:) Ez az én formám, egyszer megyek el, erre rögtön ugrik a térdem, ráadásul másodszorra is beleestem a védőnő-féle megfázásba, de ezek ellenére is jól vagyok, boldog vagyok, igyekszem nem foglalkozni az anyagiakkal (ez nem azt jelenti, hogy szórom a pénzt, hanem kevesebbet rágódom rajta, hogy kevés a pénz). Meg kell tanulnunk sok mindent elengedni, hogy boldognak érezzük magunkat. Régen az emberek a jószágok, és a termés miatt aggódtak, és pont, nevelték a gyerekeiket, és nem rágták magukat olyasmin, amin nem tudnak változtatni. Most annyi minden van a világban, ami miatt stresszelhetünk: egészség, gyereknevelés,munka, pénz, számlák, időjárás, áremelkedés, és sorolhatnám akár oldalakon keresztül is. Lehet, hogy egy fél év múlva ugyanolyan stresszelős leszek, mint ezelőtt, de most per pillanat nem vagyok az, és ez nagyon jó:) Sajnos vannak olyan rosszindulatú emberek az életben, akiket nem tudok megkerülni, de már nem foglalkozom velük, lépésről-lépésre haladok a céljaim felé, és igyekszem betartani, amit újévkor megfogadtam. Az egyik az egészséges életmód (folyamatban),kevesebb idegeskedés (túlteljesítettem saját magamhoz képest), új bejegyzések ebbe a blogba (folyamatban) álompersely Hannának (folyamatban), új receptek kipróbálása (folyamatban). Szóval sok pozitív dolog van mostanában, mint minden szülő életében, csak meg kell tanulnunk más szemszögből nézni a dolgokat:):) Mellesleg megjavítottam a második hangszórót a számítógéphez:D (műszaki tehetség kibontakozóban van nálam:):)
Nagy fogadalmam a jó idő esetén visszatérni a rendszeres sétákhoz Hannával, akár a házimunka rovására is, mert az megvár, de a gyerekkor elrohan, ide illik az egyik kedvenc idézetem is (imádom az idézeteket) : " A munka meg fog várni, amíg megmutatod a szivárványt a gyereknek, de a szivárvány nem vár addig, amíg végzel a munkával. " /Patricia Clafford/. Persze nem azt mondom, hogy hanyagnak kell lenni, de kell egy fontossági sorrend is, hogy meglegyen az arany középút:) Szóval, köszönöm szépen, minden rendben:):)
"A Kék madarat nem kell távoli országokban keresni.
A Kék madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást, és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük mások örömét.
Mert a Kék madár maga a boldogság és kalitkája az emberi szív."