Meg kell állapítanom, hogy Hanna beszéd terén mindkettőnktől örökölt valami. A késői beszédkezdést Apától, a nagyszájúságot (mennyiségre vonatkozóan) Anyától, a mi családunkban a nők nagyon szeretnek beszélgetni, és mesélni, nincs mit tenni, ez genetika:) Hanna is mondaná kerek-kötetlen a dolgokat, és mostanában kezd mások számára is érthetővé válni, amit mond. Eddig jellemző volt, hogy csak az egy szótagos szavak, a hangutánzó szavak, és a hosszabb szavak első szótagjai mentek szépen, most viszont beléptek a képbe az összetett szavak, és a rövid mondatok. Kicsit talán későn, aggódtam is miatta, de mindenki nyugtatott, hogy megvan mindennek az ideje, és Hanna más téren ügyesebb, mint a hasonló korú gyerekek, hiszen mindenki eltérően fejlődik. Érdekes, hogy nyolc hónaposan már érthetően mondta, hogy baba, utána szépen jött a mama, papa, anya, apa és amikor elkezdett járni, akkor a beszéd megállt, beszűkölt, nem foglalkozott vele, pedig mondókáztunk, meséltünk, énekeltünk. Az egyik barátnőm kislánya ugyanígy volt, pár hónapig visszavett, utána meg hirtelen megindult a csicsergés. A védőnő szerint az a probléma, hogy megértem, amit mond, csináljak úgy mintha nem érteném. Hanna ezt egyszerűen áthidalja úgy, hogy ha nem értem mit akar, odahúz a célhelyre, és mutogat, tehát mindenképpen muszáj megértenem, ha nem akarok egy hisztiháborút, amiből a napokban egyre több van. Nem tudom, mi ennek az oka, de én hajlamos vagyok a nagyon változékony időjárásra fogni, mert engem is nagyon megvisel, sajnos ez nálam a fejfájással jelentkezik, az a típus vagyok, akinek ritkán fáj, de akkor nagyon. Visszatérve a beszédre, az állathangok utánzásában már nagyon ügyes, minden állathoz tud hangot kapcsolni. A mesekönyv nézegetése közben már magyaráz a képekről, a halnál és a teknősnél megjegyzi, hogy a vízben él. Mostanában azt szokta mindenkinek magyarázni, hogy ha megfagy a víz, az jég lesz, és alatta alszanak a halak. A bolt előtt van egy patak, és télen jég volt a tetején, akkor beszéltük meg, hogy mi is történt,és mi is van a halakkal. Lassan lépegetünk előre a beszéddel, türelem kell hozzá, hiszen azt is alig vártuk, hogy megforduljon, kússzon, másszon, elinduljon.... mindennek megvan a maga ideje, csak néha nehéz kivárni:)