Temető

Ma délután kimentünk meggyújtani a gyertyákat, tegnap esett az eső, így amit meggyújtottunk, az is majdnem minden elaludt. Lefényképeztem, mert mamám már nem jött ki, így arra gondoltam, legalább így láthatja. Hanna nagyon jól viselkedett, a joghurtját odatette apus sírjára, és mondta, hogy tessék dédi, neked adom. Mondtam, hogy ez nem dédi, hanem Miklós papó (bár a dédije is Miklós). Hazafelé úgy köszönt el, hogy Miklós papó, ne felejtsd el a virágokat!

Akikért a gyertyák égnek

Édesapám

Anyai nagyszüleim

Apai nagypapám

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,

Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.

Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,

Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.

Emlékük, mint a lámpafény az estben,

Kitündököl és ragyog egyre szebben

És melegít, mint kandalló a télben,

Derűs szelíden és örök fehéren.

Csendben emlékezünk

Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él
s mint fán se nő egyforma-két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt
s szólt ajka, melyet mostan lepecsételt
a csönd s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn s ahogy azt mondta nemrég: 
Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére és futott, telefonált
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó, tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez épen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer.

Őszi motorozás

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Leesett az első hó

 

Varjú károg, fúj a szél,

Esik a hó, itt a tél.
Jaj de nagyon hideg van,
Ropog a hó alattam.
Vígan csúszik a kis szán,
Most örülünk igazán.

Mert így igaz...

Az anyaság arról szól, hogy elfogadod, hogy kevesebb lett az időd és az energiád. De nem fogyott el, bár néha úgy tűnik, hogy mégis. Arról, hogy igyekszel hű maradni önmagadhoz. Ha ez odaveszne, milyen anya lehetnél? A dolgok mindig változnak, függetlenül attól, mennyire szeretnénk, hogy ne így legyen. Minden nap készíthetsz egy fotót a gyerekedről, és minden nap idősebb lesz rajta. Ez tény. Szívszakasztó tény, de azért tény. Szóval szakítsd le minden napnak a gyümölcsét. Nézd meg a gyerekeidet, mert ők tudják, hogy éljék meg a szélsőséges szenvedélyek rövid villanásait. Ha másért nem, azokért a pillanatokért érdemes élni. Segítenek, hogy emlékezz rá, ha hagyod, hogy megtegyék. Érezd magad szerencsésnek, hogy egy darabig még melletted vannak.

Hanna reggelizik

Szorgalmasan eszi a vajkrémes-sonkás katonákat, már csak 3 marad. Már nem igazán akarja megenni, mehetnéke van, megbeszéljük, ezt a keveset megeszi, és öntünk kakaót. Bekap egy nagyobbat, kiköpi, és közli, hogy meg fog fulladni tőle. Mondom, hogy nem fullad meg, csak meg kell rágni:) Visszarakja a szájába, rág kettőt rajta, megint kiköpi: Akkor meg köhögni fogok tőle:D Van szöveg:)

A legkisebb koszorúslány-Esküvő jövő hét szombaton

Rakaca-Egy boldog napon

A múlt hét végén, amikor még ép volt apósom kocsija, meglátogattuk Gellért papát, aki két munkatársával együtt sátorozott a rakacai tó partján. Anyu is jött velünk, mert ő csak egy napra tudott elszabadulni otthonról az állatok miatt. A tó tulajdonképpen egy víztározó, és a gátra mentünk fel, hogy a csónakhoz le tudjuk vinni a táskákat, mi pedig körbe sétáltunk az erdő alján. Hanna nagyon féltett minket, amíg lementünk a gát aljára a csomagokkal, csak akkor nyugodott meg, amikor visszaértünk.Nagyon jól éreztük magunkat, Hanna bemerészkedett a csónakba is, pucérkodott, majd egy óvatlan pillanatban bedobta a cumiját a vízbe, a halacskáknak. Éppen hogy sikerült kikapni:) Később egy pici halacskát szedtünk ki a vízből, és egy fadarabbal akarta kinyitni a száját, hogy köpje ki a cumiját. Bográcsban paprikás krumplit főztek a nagy szakácsok, mi meg csak egyszerűen élveztük, hogy együtt lehetünk minden kötelező dolog nélkül. Hanna hazafelé aludt el a kocsiban, de itthon felébredt, és kereste a cumiját. Persze, hiába mondtuk neki, hogy elvitte a halacska, mert arra az volt a válasz, hogy maradt még itthon két jó cumi:)

Apával kifogjuk a nagy halat

 Mikor jön már a halacska?

 A főhorgász úr sziesztázik:)

Itt azt hiszi mami, hogy sikerül elaltatnia:)

Na majd meglátod mami:)

Nagyon jól áll neked a szemüvegem:)

Ide figyelj Apa! Az úgy volt, hogy bedobtam a cumit a vízbe!

Ne félj mami, majd kifogjuk a nagy halat:)

Emeljük fel:)

Mami, kapd el a grabancom!

Amikor csőstül jön...

a baj. A kocsink szerelőnél van, és műszakira kell majd vinni, a nagyobbik baj, hogy Apának balesete volt, Pestről haza felé. Az egyik árokból egy őz elé ugrott, és összetörte apósom kocsiját, amivel mentek. Szerencsére senkinek sem lett baja., de Dénes szerint a kár cirka 400 ezer ft körüli. Nem is ment gyorsan, csak az őz az árokban aludt, és onnan ugrott ki hirtelen. Nagyon ideges voltam, amíg haza nem ért, többször telefonáltam, ami a legfontosabb, hogy ők jól vannak. Így pár hétig sehová sem tudunk menni, mert két kocsiból egy sem használható:( Pedig a lagzira még venni kell Hannának cipőt, és a hajába a csatokat, így valószínű, hogy busszal oldom meg:( Cirka 30 km, ebben az összevissza időben nem lesz leányálom:(

Sok minden

Mostanában sok minden történt velünk, körülöttünk, nem is igazán volt kedvem írni. Nemrég meghalt Hanna dédimamája, a férjem nagymamája, 74 évesen. Hanna szokta keresni, ha anyósoméknál vagyunk, mindig kérdezi, hogy hol van Bözsi mami. Utána magyarázza, hogy dédimami kórházban van, és meg kell látogatni. Dédipapójának nagyon jól esik, hogy nem felejtette el, és hogy emlegeti. A másik nagy horderejű dolog, hogy a másik dédimamát (az én nagymamámat) megműtötték, szürke-hályogot vettek le a szeméről, és műlencsét kapott, 87 évesen. Sajnos a másik szemével már nem tudnak mit kezdeni, nem hagyta magát időben elvinni orvoshoz. A mostani műtét is egy éves rimánkodásba, könyörgésbe, veszekedésbe került, pedig nagyon jól sikerült, a különbség mondhatnám ég és föld. A műtét napján annyit látott az olvasós táblából, hogy egy fekete keret van a falon, másnap pedig végig elolvasta, és csak egy számot tévesztett. Nem is hittem volna, ha nem állok ott mellette. A műtét utáni utasítások betartása nem ment/megy könnyen, hiszen sem emelni, sem hajolni nem szabadna 3 hétig, de ezt neki hiába mondjuk. Idegesíti a kert, és az, hogy nem dolgozhat reggeltől estig. Jobban oda kell figyelnem rá, mint Hannára, mert ha nem nézek oda, máris megy, és csinál valamit. Nehéz időszak volt, és még nem vagyunk egészen túl rajta, jól esne egy kis nyaralás, de ez már idén nem fog összejönni, maximum egy napos kis utazások, de az is több, mint a semmi. Augusztus elején lagziba vagyunk hivatalosak, Hanna lesz az egyik koszorúslány, már találtunk is neki ruhát, pontosabban ruhákat:) Vettünk ugyanis kettőt, de közben Vaterán is nyertem egy aukciót, így 3 alkalmi ruhát sikerült venni:) Képeket majd a lagzi után hozok:) Holnap, ha az időjárás kegyes lesz hozzánk, meglátogatjuk Gellért papát, aki egy hétre elvonult horgászni:) Istenem, de szívesen mennék én is több napra:) Lehet, hogy furcsa, de imádok horgászni, egyszerűen kikapcsol, és megvan a maga varázsa. Persze mióta Hanna megszületett, már a horgászás is más, nem koncentrálok 100%-osan, fél szemmel mindig őt nézem, bár Kati mamijánál jó kezekben van, de előfordul, hogy csak Anyaci kell neki:) Egyenlőre ennyi újság van velünk, mostantól próbálok majd kicsit gyakrabban írni.

És indul a napunk...

Hanna egy darab papírt és tollal hoz, majd szorgalmasan elkezd írni, magának diktálva:
Kedves Télapó! Hozzál ajándékot, nagyon várunk! Hozzál cukrot, csokit, cukorkarkötőt HaZsaninak:)

A béka

Hannával ma délelőtt a házi játszóteret raktuk rendbe, füvet nyírtunk, leeresztettük, és kitisztítottuk a medencét. A homokozót arrébb húztuk, és egy békát találtunk. Megfogtuk egy fedeles üveggel, hogy egy kicsit jobban meg tudjuk nézni. Hannának nagyon tetszett, és azt mondta, hogy Anya, a béka is hagy igyon kakaót! -merthogy ő is azt ivott:) Mondtam, hogy nem szereti a kakaót, nézegette még egy darabig, megállapítottuk, hogy pöttyös a hasa meg a háta, majd egy idő után: Anya, engedjük el, hagy menjen haza az anyukájához!