Más a világ....

A nap nagy eseménye: Hanna egyedül felvette a nadrágját, és sikerült felhúznia a térdéig!!! Ma voltunk a kórházban meglátogatni Éva mamát, aki a férjem anyukája. Hannát nem vittük magunkkal, mivel a múlt héten még beteg volt, na meg egy másfél éves gyerek után szaladgálni a kórházon keresztül... A jövő héten már itthon lesz a mama, majd gyakran meglátogatjuk, és megyünk segíteni neki, mert a műtét után még pihennie kell. A kisasszony most az én anyukáméknál maradt, és nagyon élvezte a nagyszülők társaságát. Mi pedig a kórház után 18 hónap óta először mentünk kettesben vásárolni, igaz, inkább csak nézelődtünk, de furcsa volt, hogy nem kellett állandó készenlétben lenni. Mióta Hanna megszületett, annyit voltunk külön, amíg engem megműtöttek az epém miatt. Tudom, más könnyebben rábízza a nagyszülőkre a gyereket, én ezt még csak most tanulom. Igen, tanulom, mert az elengedést tanulni kell, legalábbis nekem. Ez nem arról szól, hogy nem bízok meg bennük, hanem arról, hogy néha én is lehetek a gyerek nélkül, attól még nem dől össze a világ... Legalábbis eddig nem dőlt össze:D Nehéz lecke, de ez az élet rendje...Előre félek attól, mi lesz, ha oviba megy:) A mai nap eredménye egy Micimackós sátor a kisasszonynak, ami valahogy velünk akart jönni:) Már felállítottuk, sőt ki is próbáltuk, elbújtunk benne Apa elől, de Hanna lebuktatott minket:) Szétnéztünk az Obiban is, és arra a megállapításra jutottunk, ha nyernénk a lottón, azt is el tudnánk költeni minden nehézség nélkül. (Gondolom, sok millió ember ugyanígy gondolja.)Találtam szép függönyt Hanna szobájába (ami ugye még most a miénk is) csak nem tudom a pontos méreteket. Gyűjtöttük az ötleteket Hanna névnapjára, bár Apának már határozott elképzelései vannak, nekem még nem. Anyukám is meglepett minket, ugyanis vettek Hannának egy nagyon aranyos ruhát, hozzá tartozó kis nadrággal, igazi csajos kis ruci:) Szóval Hanna jól zárta a mai napot:)