Véget ér egy fejezet?

A napokban szereztem tudomást arról, hogy egykori középiskolámat bezárják. A kazincbarcikai Jókai Mór Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégiumról van szó, ami a környéken az egyetlen humán beállítottságú iskola. Nem értem én a magyar államot, miért mindig ott akar spórolni, ahol nem kellene? Én személy szerint megnézném, a drága politikusainkat, ha minimálbérből kellene élniük. Széchenyi forog a sírjában, ahogy ma rombolja az állam az oktatást.

Állítólag 10 millió forint megoldaná az iskola helyzetét, ez kb. 4 vezető politikus egy havi fizetése. Ennyiből meg lehetne menteni egy 96%-os kihasználtsággal működő iskolát, ahol még valódi pedagógusok dolgoznak, ahol felkészítik a diákokat nem csak a továbbtanulásra, hanem az életre is. Minden évzárón úgy búcsúzott el az igazgatónő, hogy ne hozzunk szégyent az iskolára, és a szünidőben is Jókaishoz méltón viselkedjünk. Mit jelentett ez? Azt, hogy előre köszöntünk az idősebbnek, átadtuk a helyünket a buszon, és ahol tudtunk, segítettünk. Miénk volt az iskola, az ünnepségeken kötelező matrózblúzzal, a kötelező váltócipővel, amiket akkor utáltunk, viszont utólag már nosztalgiával emlékeztünk rá. A jelenleg oda járó diákok kampányt indítottak a bezárás ellen, remélem, sikerrel járnak, bár ez a mai helyzetet nézve majdnem reménytelen.