Senkitől nem búcsúztunk, egy lassan feledésbe menő hagyományról van szó, amit egyes falvak még őriznek. Anyukáméknál tartottak a hétvégén búcsút, ahová mi is hivatalosak voltunk:D Reggel rögtön ébredés után indultunk, mivel lógott az eső lába, így siettünk, hogy Hannát még ki tudjuk vinni a bazársorra. Anyuéknál gyorsan lepakoltunk, és már indultunk is megnézni, milyen sátrak vannak felállítva. Hannának nagyon tetszett az egész, kapott vattacukrot, ami nagyobb volt nála, egy babát vettek neki anyuék, mi meg egy pónilovat. Természetesen mindkettő hangot ad ki a szülők örömére, bár be kell vallanom, ezen új szerzemények hangja még bőven beleesik az elviselhető kategóriába:) A búcsújárás után megebédeltünk, anyukám nagyon finomakat főzött, Hanna mindenből bőven evett. Utána a papójával, meg az apukájával elmentek aludni:) Én meg anyuval szakácskodtam, és egy jó nagyot beszélgettünk végre. Azt hiszem, ez hiányzott a feltöltődésemhez, mert nagyon jól éreztem magam. Végül a kocsinkat jócskán megrakva tértünk haza, mert anyu mindenből bőven csomagolt, ha esetleg otthon is kedvünk támadna valamelyik finomságra:) Összegezve nagyon jó nap volt, lehetne belőle több is:D
Sziasztok.
VálaszTörlésNálunk is nagy hagyománya van a búcsúnak,olyankor kilóméteres sora van az árúsoknak:-)
Örülök,hogy feltöltődtél,és jól érezted magad.
Hanna pedig biztosan örült az ajándékoknak.
Nagyon jól éreztük magunkat, de ez már nem az az igazi búcsú, amiről te is írsz. Régen Múcsonyban laktak a nagyszüleim, ott is hatalmas búcsú volt, de ma már ott is egyre kisebb lesz:( Pedig szerintem gyönyörű hagyomány.
VálaszTörlés