Drága kicsi lányomnak legnagyobb bánatomra nem lehetett mesét olvasni. Kiszedte a kezemből a könyvet, lapozgatta, mutogatott, így a mesélés (könyvből) nálunk nem volt téma. Pár napja viszont alvásidőben beraktam a kiságyba, mondtam, ha lefekszik, olvasunk mesét, és lőn csoda..... Lefeküdt, pár mese után pedig aludt is:) Aki ismer minket, azt tudja, hogy ez nálunk nagy szó, mert hasfájós baba révén ölbe volt szokva, és 8 hetes korában engem meg kellett műteni (kivették az epémet) így az egy hét kiesés után még anyásabb lett. Az ölben alvásról szépen leszokott magától, de mindig a mi ágyunkon aludt el, és úgy tettük a kiságyba:) Most viszont ez megváltozott, maga döntött úgy, hogy jöhet a mese, és a kiságy:D Kedvenc mesekönyve: ami még az enyém volt:D Álomba ringató esti mesék:) Igazán gyerekeknek való mesék vannak benne, szép színes rajzokkal, én csak ajánlani tudom mindenkinek. Akkor kaptam, amikor beteg voltam, és nem kelhettem fel az ágyból sem, anyukám lepett meg vele. Az olvasás szeretetét tőle örököltem, a mai napig is imádok(imádnék) olvasni, Hanna mellett komolyabb könyvekbe nem kezdek bele, inkább újraélem a fiatalságomat egykori kedvenceimmel: Tüskevár, Téli berek, Szeleburdi család, Hajónapló, és a többi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése