Mostanában ez nálunk a szlogen, anya, anyu, anyuci stb....majd én egyedül csinálom! Mindent maga akar megoldani, vehemensen elutasítva mindennemű közbe avatkozást a felnőttek részéről. Kitalálni, kipróbálni, megoldani, de csak egyedül!-ez a jelszó nálunk. Az én esetem más, legyen szó bármiről: -Anya majd én segítek neked, hadd segítsek, segíteni akarok! Mindig, mindenben nagyon segítőkész, nem is kell kérni, mindig magától ajánlkozik. Eddig egy dolog tántorította el, anyósomék porszívója volt nálunk karácsony után, mivel a miénk elromlott, és a tűlevelek nem seprű-kompatibilisek. Így elhoztuk, na abba beletört Hanna bicskája. Természetesen segíteni akart, hogy majd ő porszívózik, ám akkora hangereje van, mint egy légkalapács-ütvefúró-fűrész kombinációnak, így a segítség ezúttal annyi lett, hogy a másik szobából kiabált, hogy kapcsold már ki:) Hihetetlen, hogy milyen gyorsan lett ilyen "nagylány", bár emlékszem, egy éves volt, amikor a védőnő mondta, hogy kezdjük el a házimunkára tanítani, és bizony meglepődött, amikor családlátogatáson volt. Pár nappal egy éves szülinapja után Hanna egy csomag popsitörlőből húzogatta ki a kendőket, és a Pampers pelenkatárolós dobozának tetejét kezdte el törölgetni. Kérdezte is a védőnő, hogy mit csinál a gyerek, mondtam neki, hogy szemmel láthatóan törölget:) Így már elmondhatom, hogy megvan a segítségem!:)
A védőnőről szólva, felmondott, így most egy helyettes védőnő van a szomszéd településről, bár mi még nem találkoztunk vele, hiszen Hanna már 3 éves múlt, így nem sűrűn van vele dolgunk. Előbb-utóbb biztosan összeismerkedünk:)
A védőnőről szólva, felmondott, így most egy helyettes védőnő van a szomszéd településről, bár mi még nem találkoztunk vele, hiszen Hanna már 3 éves múlt, így nem sűrűn van vele dolgunk. Előbb-utóbb biztosan összeismerkedünk:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése