Hanna reggel visszaaludt, miután Apával kelt fel, akkor már gyanítottam, hogy valami nem stimmel. Be is igazolódott a gyanú, mert amikor felébredt, felült, és kihányta amit reggel megivott. Ezek után amit reggeli gyanánt megevett, szintén kijött, így csináltam neki főtt krumplit, pici sóval, de mielőtt kész lett volna, Hanna szépen elvonult a sebtiben megkent májkrémes kenyérrel. Szépen, precízen kirágta a belsejét, majd még egy szeletet kentem, azzal is megbirkózott, majd a kész krumpliból is utána küldött egy adagot. Ekkor már meg voltam győződve, hogy véget ért a hányás-dolog, és szerencsésen túl vagyunk rajta. Aranyos volt, mert elmagyarázta, hogy : Anyuci, a krumpli majd elmulassza a vizeskedésemet! (Itt arra utalt, hogy jóformán csak a folyadék jött ki belőle). Délután már semmi nem is látszott rajta, elmentünk meglátogatni a dédipapót, aki mindig örül Hannának, sajnos ő már ágyhoz van kötve, így ezek a látogatások sokat jelentenek neki. Játszott anyósomék macskájával, akit Korminak hívnak, de Hanna következetesen, és megmásíthatatlanul Kovi néven emleget:) A macska tényleg jópofa, a leukoplaszt gurigáját kell neki dobálni, és különbül visszahozza, mint egy kutya, persze macskamozgással spékeli meg a mutatványt, csavarodik, tekeredik, ugrik, mászik közben, tényleg vicces:)
A fiúk csendben voltak
2 éve




Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése