Nem volt az igazi, férjemmel mindketten megállapítottuk. Vasárnap otthon voltunk, én főztem-sütöttem, mert csak akkora sikerült összehozni, Dénes Hannával volt addig. Hétfőn délután kimentünk Aggtelekre, de annyira hideg volt, hogy kétszer végigmentünk a bazársoron, vettünk Hannának főtt kukoricát, meg az egyik büfében vettünk gyrost, és palacsintát a kisasszonynak, majd némi húsvéti szuvenírt beszerezve jöttünk haza. Azaz csak jöttünk volna, de nem indult a kocsi, be kellett tolni, egy kedves idegen segített, így csak haza jutottunk. Utána még meglátogattuk anyuékat, és jöttünk is haza, nem volt igazán húsvéti a program, főleg, hogy az időjárás sem kedvezett nekünk. Aggtelken még a barlang tetejére sem mentünk fel, mert fújt a szél, nyirkos-vizes volt miden. Remélem, a következő húsvét már jobb idővel örvendeztet meg minket.
Hannának a fő ajándék egy bicikli volt, ami éktelen bömbölést váltott ki belőle, mert : Ez nem tündéres bicikli, ez nem rózsaszín bicikli, nekem tündéres rózsaszín bicikli kell! Sajnos megkezdődött ez a korszak, amikor már bizonyos dolgokban válogat. Szerencsére általában elfogadja, ami van, már a biciklivel is kezd megbarátkozni, de tekerni még nem tudja? nem hajlandó? Szóval, jó munkához idő kell:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése