Hétfő délelőtt elmentünk hármasban az oviba, ahol Hanna belevetette magát a sűrűjébe, ment a gyerekek közé:) Mondókázott, tapsolt, mesét hallgatott, majd alig akart haza jönni. Hétfőtől kezdjük a beszoktatást, nem mondom, hogy várom. Neki talán jó lesz a gyerekek között, de nekem nagyon nehéz lesz elválni tőle:(Ott van egy nehéz kő a szívemen, és csak nem akar legördülni róla. Talán idővel könnyebb lesz az elválás:( Most nagyon jól elvolt a gyerekek között, nem hiányolt, kérdés, hogy az ott alvás hogy fog majd alakulni, mivel itthon nem mindig alszik napközben. A mese olvasásnál sem kellett rászólogatni, hogy maradjon a helyén, végig ülte az egészet. Alig akart haza jönni, de itthon már nagyon örült, mert kihozta a teraszra a kis asztalát, és a hintaszékét (amiről megállapította az oviban, hogy neki is ilyen szivárvány-hintaszéke van otthon).
Egész délután kint voltunk, felhúztuk az ülést és a kormányt a futóbiciklin, majd elmentünk Nonihoz megnézni a kiscsirkéket, amik egy-két naposak, és nagyon aranyosak. Sikertelenül próbálkoztunk a futóbicikli fékjének leszerelésével, ami Hanna lábának volt útban, ugyanis mindig beleütötte. Ellátogattunk nagybátyámhoz, aki pikk-pakk leszedte, így a nagylány már szabadon száguldozhatott vele. Érdekes dolgot láttam, ahogy megy vele, lökés után felemeli a két lábát a levegőbe, és ügyesen egyensúlyoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése