Hannával a vásárlás

Kész rémálom! Nyári szandálokat akartunk venni, de minden egyes próbánál visított, hogy nem jó rám, kicsi rám! A kalapokat nem lehet a fejére próbálni, szintén hasonló okok miatt. A legszebb az volt, amikor az egész bolt hallatára elkezdte kiabálni, hogy bugyit kell venni!! Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, aztán csak nevetni tudtam az egészen:) Ma reggel azzal indított, hogy a szőnyegen fenékre csüccsent, és közölte, hogy: Megdöbbentem Anyaci! Ezen már csak röhögni lehet:) A tegnapi nap, és a ma reggel egy gömb bűvöletében telt, amiben van egy másik kis gömb, ami villog, ha megütődik, és  mellette egy úszó hal, meg apró csillagok, és az egész valami folyadékban lötyög, de Hannának most ez a kedvence. Annyira aranyos kis szandálokat sikerült venni neki, de csak azt visítja, hogy kicsi rám, nem jó rám, de ennél szebb, amikor tegnap az volt a problémája, hogy neki elveszett a keze! Nem tudom, honnan tudnak ilyeneket kitalálni, de a mai gyerekek messze nem olyanok, mint mi voltunk. Szerintem sokkal ügyesebbek, és hamarabb fejlődnek, úgy, ahogy a világ is felgyorsult körülöttünk. Egyszóval lesznek még muris elszólásai a kisasszonynak:)

Hannaság

Anyuval beszélek telefonon, közben Hanna magában mond zagyva-verset, néhol értelmes dolgokkal fűszerezve, egyszer csak a következőt hallom: Nem akarok füvet nyírni! Akkorát nevettem, csodálom, hogy anyunak nem szakadt be a dobhártyája:)

A nap szenzációja pedig, hogy a nyitott ajtón berepült hozzánk egy fecske a teraszról, Hanna meg elkezdett kiabálni: Anyaci, gólya!-A fecske megtett egy tiszteletkört, majd kirepült.

Reggelünk: Anyaci, beteg vagyok, kérek szépen gyógyszert. Kérdezem, minek a gyógyszer, a válasz, hogy meggyógyuljak:) Először a keze volt beteg, utána a lába:)

Boltban előadja magát: Anyaci, nem kapok fagyit! Elég nehéz lett volna, ugyanis a bolt előtt álló kocsi minden volt, csak nem a fagyis kocsija:)

Egy korszak vége

Hivatalosan is kijelenthetem, véget ért a pelus-korszak, már több napja nem történt egy "baleset" sem, sem nappal, sem éjszaka. Azért nem gondoltam volna, hogy ez ilyen hamar eljön, persze tudom, relatívan érzékeljük az időt. Olyan, mintha Hanna nem rég született volna, és mégis olyan, mintha mindig is itt lett volna velünk. Visszatérve a bilizésre, nagyon rövid idő alatt lett teljesen pelus-mentes, a bili-szótárunk a következőkből áll: 

folyékony rész: pisi, csuri, pisilni kell, jön csuri

szilárd verzió: kaki, nagy kígyó van a biliben

A legjobb, amikor ül a bilin, és komolyan mondja:Anyaci, kaki, csuri, minden jön:)

Visszatértünk

Peregnek a napok, nem győzőm kapkodni a fejem, Hanna annyira gyors ütemet vett fel, ami a beszédet illeti. Fizikailag amúgy is egy kis villám, állandóan mozgásban van:) Egyre több mindent mond, magyaráz, de erről idő hiányában a következő bejegyzésben írok majd. A nagy eltűnésünk oka pedig Hannában keresendő, illetve a billentyűzetben, amibe sikerült beleönteni az innivalóját:) Most anyukám adta ide az övék közül az egyiket, én meg megpróbálom majd megreparálni a nem egészen egy éveset:)

Hannaságaink

Hannának egyre több mókás "beszólása" van. Tegnap este mondtam neki, hogy mondjad Apának, hogy hozzon kólát, erre Apa azt válaszolta neki, hogy nincs kóla, erre Hanna: A boltba van:) 

Este szól nekem: Anyaci, segíts! Kérdezem, hogy mit segítsek, azt mondja, a fotelt vigyem oda (közben mutatja az ominózus helyet). Odarakom, persze felmászik rá, pont a villanykapcsoló alatt áll, közli, hogy : Lekapcsolom villanyt, sötét van, jó éjszakát:) közben persze nem zavarja, hogy az apja éppen a papírmunkáját végzi:) 

A lenyírt füvet az út szélén kupacokba húzták a munkások, és mondtuk neki, hogy ne nyúlkáljon hozzá, mert lepisilte a  kutya.

Reggel megyünk a boltba, kint volt egy kis kutya: Szia kutya, pisilni fűre nem szabad:)(közbe persze a mutatóujjával is fenyegeti)

Jön felettünk egy repülő: Anyaci, repcsi elviszi nyaralókat:)

Felidegesítettem magam valami nagy baromságon, látta rajtam, hogy valami nem oké, mondtam neki, hogy Anyaci szomorú, erre ő: Anyaci, kutya bajom nincs:) Nem is kell mondanom, inkább röhögni támadt kedvem, mint idegeskedni:) 

Elesik a nagy rohanásban: Anyaci, semmi bajom nincs:) majd be kellett kötni a lábát, és közli, hogy harci sebem van:)

Kedvenc mondása még, ha kérdezünk valamit, hogy hogy csinálta: Így ni, úgy ni!

Szintén aranyos, bár nem tudom, honnan vette, ha abbahagyja az írást, közli, hogy soha többet nem írsz:) illetve, ha valamit nem akar csinálni, akkor is azt mondja, soha többet.

Tegnapi napon közölte velem, hogy elmegyek busszal Kati mamihoz, te maradj itthon, van pénzem buszra, szia:)

Kinyitja a telefonom:
Halló , szia Kati mami, eljössz busszal?

Kati mami jön hozzánk, kimegyünk elé (iskolás kisbusszal jött munkából):
Kati mami pici busszal jön, nagy busszal megy:)

Házi gyurma az Anya spórol blogról

Fenti blogra véletlenül akadtam rá, de nagyon tetszik, így felvettem az olvasott bloglistámra. Vannak még páran a listán, csak az ő blogjuk meghívós, így nincsenek az oldallistában. De amiről írni akartam, az egy szuper-szuper (tényleg duplán szuper) recept:) Az Anya spórol blogon akadtam rá, a tökéletes házi gyurma receptje:) link itt. A lényeg a lényeg, amikor kész lett, majdnem feladtam, ragad a kezemre darabokban, de aztán rájöttem, ahogy a blogon is olvastam, gyurmázni kell vele még egy kicsit, hogy elérjük a megfelelő állagot. A végeredmény a bolti gyurmától picit puhább, maximálisan gyerekbarát, olcsó gyurma. Mi már "elfogyasztottunk" pár tubus gyurmát, és az ára mellett a másik bosszantó dolog, hogy annyira könnyen betonná szárad, elég egyszer ott felejteni valahol, és már használhatatlan is lesz. Pirosat és kéket készítettem, a jövő héten még zöldet is csinálok, bár Hannának hála már van lila színünk is.

Íme a használatbavételi képek:

 Összegezve a dolgokat,maximális a siker, Hanna imádja, és én is leülök mellé gyurmázni:) Kedvenc mondásom ezzel kapcsolatban, amikor Apa haza jött munkából: Kis kígyó, nagy kígyó, Apaci ne félj, nem bánt:)

Nyuszilátogatóban:)

Ma egy hete meglátogattuk Kati mamiékat, igaz, csak ketten mentünk Hannával, Apa dolgozott.

 Hanna már a saját táskájával jött, olyan nagylányos volt, ahogy elindult vele. Mamiéknál megnéztük a nyuszikat, már nagyon vártuk, hogy olyan nagyok legyenek, hogy ki lehessen venni őket egy kicsit. 

Nagyon jól éreztük magunkat (mint mindig), Hanna kergette a macskát, nyuszikat simogatott, virágot szedett, nem akart bejönni, inkább csak kint lett volna. Anyuék bográcsban készítették az ebédet, jóóó sokat ettem, Hanna nem nagyon érdeklődött a leves iránt, őt inkább a finom kakaós és mákos kalács érdekelte. Segített maminak kenni a tésztát, szórni a mákot, és a kész kalácsokon egyedi csipegetős technikával minőség-ellenőrzést végzett. Lefordítva úgy nézett ki a kalács, mint amit egér rágott meg. Hazafelé majdnem sikerült lekésni a buszt, mert anyu mindenből pakolt, így elég későn értünk ki, de a sofőr megvárta, míg mindent felpakoltunk:)

Annyi minden

Annyi mindenről tudnék írni, de mire odajutok, valahogy mindent elfelejtek. Lehet, hogy ez az anyasággal jár? Régebben azért nem voltam ennyire feledékeny, bár szó mi szó, az első babás év volt a kritikus, akkor tényleg minden kiment e fejemből. Jó, hogy gyakran fényképezünk, így legalább összeáll a kép:) Szóval, a képek alapján összefoglalva, először használatba vettük a Kati mamitól kapott talicskát, és virágot szállítottunk:)majd belevetettük magunkat a krumpliültetésbe, Hanna és Dédi dobálták a krumplit, Apa és Anya ásták a gödröt, és takarták a krumplit:). Dédi így legalább már megnyugodott, mert eddig a krumpli miatt idegeskedett. További bejegyzésre is sor kerül, amint lesz megint pár percem a gép előtt:)

Csillagos szivárványtábla

Ez a mi házi bilihasználati-dicsőségtáblánk:) Csillagok jelzik majd a sikeres bilizést, ma indítottuk a rendszert, hogy apa is lássa, hogy amíg ő dolgozni volt, milyen ügyes volt a nagylányunk:) Sajnos a fényképezőnkbe valami porszem kerülhetett, ami ide-oda vándorol, így hol itt, hol ott jelenik meg a képeken egy fekete paca, de nem igazán zavaró, így egyenlőre nem visszük szervízbe.Az első képen szépen látszik, hogy hol van:( 

Ez az első csillagunk, de azóta már 3 van:) Hanna tegnap kapott saját bevásárlókosarat, mintegy jutalomként, ma már azzal ment a boltba:) És már éjszaka sem volt egy pisi sem:) A legcukibb az, hogy amikor végez, közli, hogy elfogyott, majd szalad a wc-hez kiönteni, és lehúzni a produktumot:)

Még nagyobb esemény

Hanna reggel simán bilibe pisilt magától. Nem is ez a nagy szám, hanem az, hogy délután amíg kint intéztem a dolgom, addig bepisilt a bilibe, kivitte a fürdőbe, beleöntötte a wc-be, és le is húzta (billentős lehúzónk van, így mindig ő szokta ezt csinálni). Most viszont maga vitte ki, öntötte ki, és húzta le, nagyon-nagyon büszke vagyok az ügyes nagylányra, már nincs rajta pelus, csak bilizünk:) Majd meglátjuk, hogy alakul, a kezdet mindenesetre nagyon biztató:) Amikor bejöttem hozzá a szobába, megláttam, hogy nincs rajta a bugyi, és hiányzott a bili kivehető része, megkérdeztem, hogy hol van, azt mondta, hogy lehúztam, csak így egyszerűen. Rohantam ki a fürdőbe, ahol a wc mellett szépen várt a bili, teteje precízen lehajtva. Amikor kinyitottam, már csak egy-két pisicsepp árválkodott benne, a wc-ben viszont már csak a tiszta víz volt, így a két dolgot összerakva elmeséltettem vele, hogy mi történt. Úgy látszik, kifizetődik, hogy nem erőltettem a wc használatot, ahogy a védőnő tanácsolta.

Nagy esemény

Elég vicces, hogy egy gyerekkel rendelkező felnőtt számára mi számít nagy eseménynek:) Hanna április 18-án először használta nagydologra a bilit, rém büszkék vagyunk rá:) Sokszor elgondolkozom, hogy elment az idő, mennyire gyorsan lett babából gyerek, már bilizik, lassan elhagyjuk a pelust, aztán jön az ovi...

Kreatív konyha:)

A mai második "fogás" egy film után született:) Az utolsó vakáció című film elején készítenek kenyérpudingot a csirkecomb mellé, utánanéztem neten, és kenyérpuding létezik édes süteményes változatban, és köretként is. Én most a köretes változatot próbáltam ki, íme az eredmény:

Füstölt sajtos-lilahagymás kenyérpuding 

      hozzávalók 4 főre

• 30 dkg szikkadt kenyér
• 5 dl tej
• 4 tojás
• 3 közepes fej lilahagyma
• 30 dkg füstölt edami sajt
• 1 ek mustár
• só, bors, szerecsendió, szárított chili
  
  elkészítés

  1. A szikkadt kenyeret kis kockákra vágjuk, beáztatjuk a tejbe.
  2. A lilahagymát karikákra vágjuk és vajon puhára pároljuk, majd félretesszük hűlni. 
  3. Közben 20 dkg sajtot apró kockákra vágunk, a maradékot lereszeljük. 
  4. Ha kihűlt a hagyma, összekeverjük a kockázott sajttal és a reszelt sajt felével.
  5. A tojásokat egy tálba ütjük, hozzákeverjük a mustárt, sózzuk, borsozzuk, szerecsendióval és kis chilivel ízesítjük.
  6. Ezt összekeverjük a hagymás sajttal, majd összeforgatjuk a kenyérrel, és az egészet egy kivajazott jénaiba öntjük.
  7. Sütőben készre sütjük.
       sütési hőfok: 180°C
       költség: 700 Ft
       költség egy főre: 175 Ft

  A recept eredeti forrása:  Kenyérpuding-Nosalty

  
  

  A legjobb benne, hogy nagyon hálás étel, lehet bele tenni akár kockára vágott sonkát, kolbászkarikát, de én még csemegekukoricát is el tudom képzelni benne, sőt többféle sajttal is lehet készíteni. Így nem megy annyi kenyér kárba, mert fel tudjuk használni, és ehhez kifejezetten a nem aznapi, friss kenyér való. Erről jut eszembe, rég nem volt nálunk mákos guba:)

Éled a természet:)

 És két kép a mi nagy természetimádónkról:)

Az első álom

Hanna hajnalban (vagy talán még éjszaka?) sírva ébredt fel, és elmesélte, hogy mit álmodott, most először. A drágám azt álmodta, hogy megharapta őt a doktorbácsi!Nagyon nehezen nyugodott meg, amikor biztosítottam róla, hogy itthon vagyunk, és anya elzavarja a doktorbácsit, nem jöhet be hozzánk, és nem engedem, hogy megharapja. Utána átvonult közénk az ágyba, és ott már nem félt a harapós doktorbácsitól:)

Oroszlános nyuszi

Gellért papa nyúltenyészetében kisnyulak születtek, és ha megmaradnak, mi is nyúltulajdonosok leszünk, pontosabban Hanna lesz a gazdija a nyuszinak, persze az ellátása közös feladat lesz. A nyuszilak szervezése már folyamatban van, addig is utánajárunk, hogy ilyen oroszlánfejű törpenyuszinak milyen igényei vannak. Hanna nagy állatbarát, imádja anyuék macskáját, állandóan kergeti, mióta megszülettek a kisnyulak, őket is mindig megnézi Gellért papával, bár most még csak egy pici szőrkupac látszik belőlük, hiszen csak pár naposak.

Sült paradicsom

A mai ebéd második fogása a sült paradicsom volt. Bár ez messze nem gasztroblog, de gondoltam, megosztom veletek:) Az ötlet a Kiskegyedből származik, nem igazán tudtam, mit főzzek ma másodiknak a leves mellé. Apa szerint jól sikerült:)

A mi húsvéti nyuszink

Húsvéti jércetojás

Húsvét előtt tojásért mentünk a piacra, ahol Hanna elbűvölte az eladó nénit, és kapott tőle két jércetojást. A tojás szerencsésen túlélte a 30km-es utat, csak akkor tört el az egyik, amikor dédimamájának megmutatta. Azóta is meséli, hogy a néni adott neki jércetojást, de eltört:)

Hanna és a fonal

Hanna magára tekerte a kötőfonalamat, és nekem szólt, hogy Anyaci segíts! Letekertem róla, annyit mondott, hogy köszi! Erre én: szívesen! Hanna: Jól van!Később a történetet úgy mesélte el Kati maminak, hogy Anya segít, Apaci nem segít:) Az Anyaci és Apaci az anyuci, apuci lenne, de nem úgy mondja, pedig úgy általában semmi baja nincs az u betűvel, kutya, vau, pulcsi, minden megy, de ez így jött ki.

Hanna és Kati mami vonatoznak