Délelőtt meglátogattuk az ovit, megbeszéltük az óvónénikkel a fényképezést, Hanna csatlakozott is rögtön az ovisokhoz. Először mondókáztak, és tapsoltak hozzá, ezt egy darabig csinálta, majd elunta, és többször is szaladgálni akart:) Biztos, hogy idő kell hozzá, hogy megszokja ezeket a dolgokat, sajnos, mifelénk nincsenek programok sem felnőtteknek, sem gyerekeknek, így nem igazán szokta meg, hogy most x ideig egy helyben kell ülni, és nem mindig azt csináljuk, amit akarunk. Itthon szabadabban mennek a dolgok, mint egy közösségben, persze, ez nem azt jelenti, hogy nincsenek kötött dolgok, csak mi azért lazábbak vagyunk, mint az ovi:) Körjátéknál is aktívan szerepelt, mindig ő akart a középpontban lenni, ahogy a szomszéd szobából hallottam, és ahogy az óvónéni is mondta:) Nem keresett, a szabad játékos résznél segített egy kisfiúnak a babakonyhában teríteni, kisvonatozott, kockákból tornyot épített, beült a zöldséges-standba:) Kiment a fürdőbe, közölte, hogy pisilnie kell, majd utána szépen lehúzta a wc-t, és kezet mosott, majd ment vissza a gyerekhez. Segített a játékok összepakolásában, majd sorakozó, és mentek ebédelni, Hannát is beállították, mire mindenki szedett volna, addigra ő javában kanalazott, szóltak az óvónénik, hogy meg kell várni, amíg mindenki szed. Hanna váltig csak evett volna, itthon ketten szoktunk ebédelni, és furcsa volt neki, hogy teli tányér mellett 3-4 percet kell ülni úgy, hogy nem nyúlunk hozzá. Mire mindenki szedett, addigra elment a kedve az ebédeléstől, így haza tudtam csalni, előtte kérdeztem, és mondta, hogy nem akar hazajönni, itt akar maradni a gyerekekkel:) Egyszóval tetszett neki a dolog, csak a szabályok voltak szokatlanok, és az, hogy több mindenhez kell alkalmazkodni. Igazából szerintem nekem lesz a nagyobb törés az elválás, nagyon összeszorult a szívem, ahogy láttam a körben ülni, és tapsolni, olyan keserű-édes pillanat volt, látni, hogy már nem pici lány, hogy másra is kell majd bíznom, hogy lesznek olyan dolgok, élmények, amikből én már kimaradok:(
A fényképezés péntek délelőtt 10-től lesz, majd viszünk ruhát, remélem, jól fogja viselni az én drága kiscsibém:) Az előtérben meg lehet nézni a mintaképet, és az árlistát, aranyhajas a keret, és téli házikó a háttér, szerintem ünneplő ruhával nagyon jól fog mutatni:) Több méretű képből lehet rendelni, lehet nagyított keretes képet kérni, és csinálnak kulcstartót, és hógömböt, vagy szíves gömböt is:) Idén a Mikulás ünnepség lesz a nyitott, így Hannának is befizetünk egy Mikulás-csomagra, és elmegyünk mi is:)
Hazafelé szépen köszönt, hogy : Csókolom óvónéni, sziasztok gyerekek, köszönjük szépen! Nagyon aranyos volt, büszke vagyok rá, alig várom, hogy apának elmeséljük a nagy eseményeket!:)
Hazafelé szépen köszönt, hogy : Csókolom óvónéni, sziasztok gyerekek, köszönjük szépen! Nagyon aranyos volt, büszke vagyok rá, alig várom, hogy apának elmeséljük a nagy eseményeket!:)




Úgy tűnik, hogy nem vagyok egyedül az érzéseimmel:)
VálaszTörlésNagyon nem:) Lehet, hogy túlféltjük őket, de emögött nincs más, csak a legtisztább anyai szeretet!:)
VálaszTörlésIsmerős... Főleg az a gyomorszorító érzés, amikor látod, hogy milyen jól érzi magát nélküled is :) A fotózást sajnálom. Nálunk az oviban volt, gondolom addig a csoportszobában játszottak, akik épp nem voltak soron. Viszont a képek elég gagyik lettek. 1et rendeltem, hogy mégis legyen Gergőről ovis kép is.
VálaszTörlés