Gyors bejelentkezés

Lezajlott az első hét az oviból, hála Istennek, Hanna továbbra is nagyon szereti, és semmi gond nem volt az újrakezdéssel. Beletörődött a cseresznye/meggy jelbe is, így már zökkenőmentesen telnek a napjai. Amíg jó idő van, kijárnak az udvarra, és csúszdáznak, homokoznak, az egyik kislány szülinapját ünnepelték a héten, Hanna nagyon örült neki, az ő szülinapjára is viszünk majd tortát :)

Csalódás

Amilyen jól indult a reggel, annyira sz*r lett. Az oviban kiderült, hogy az egyik ovónő összevissza cserélgette a gyerekek jeleit, így már nem Hannáé a szív, hanem a meggy. Igen ám, de a meggy eredeti tulajdonosa is a saját jelére vágyik, és mi is vissza akarjuk kapni a szívet. Nem értem, mi értelme volt összevissza kavarni, de pont az az ovónő nem volt bent reggel, aki ezt csinálta. Remélem, délben már ott lesz, és megkérdezem, hogy ez most mire volt jó? A gyerek szereti a jelét, megszokta, és most cserélgetik, de könyörgöm, minek????Semmi értelmes indoklást nem tudok elképzelni. Majd megírom, délben mire jutottunk!

Jópofa kiscsaj

Tegnap megengedtem magamnak egy kád forró vizet, és egy újságot, Hanna pedig bent volt a szobában az apjával. Egyszer csak nyílik a fürdőajtó, és alul pucéran, egy szál pólóban belép a kicsi lányom. Odatolja a székét a kád mellé, és utasít, hogy csukjam be a szemem. Már fél lábbal a kádban áll, amikor kikukucskálok: Hanna magára néz, és megállapítja: ebben a ruhában nem lehet fürdeni, én meg azt hittem, hogy csupasz vagyok. Mondani sem kell, szakadtam a nevetéstől :)

Új ovis év kezdődik

Hétfőn kezd Hanna az oviban, illetve mindenki akkor kezd. Fura lesz visszaszokni a régi rendszerbe, remélem, most is olyan könnyen veszi a dolgokat, mint eddig. Holnap délelőtt el kell mennünk az orvoshoz, hogy igazolást kérjünk arról, hogy egészséges, összekészítjük az ovis csomagot, aminek a nagy része már össze van rakva, de váltóruha még nincs benne. Hétvégén még cipőt kell vennünk, és pár ruhát, sok mindent kinőtt a nyáron, hála Istennek szépen nőtt a súlya is:) Remélem, jó napot fogunk ki nála, és mindent el tudunk intézni, amit kell :)

Rég nem írtam...

Hol a gép nem volt jó, hol a netünk vacakolt, jövőre be kell fektetnünk egy új gépbe. Hanna azóta tökéletesen beilleszkedett az oviba, nagyon szeret járni, közvetlen, barátságos minden gyerekkel. Sajnos vannak olyanok, akik nem igazán tudnak normálisan viselkedni, itt találkozott először agresszióval (harapás, csípés, karmolás stb..) és ő nem verekedős típus. Ebben egy kicsit fejlődhetne, hogy jobban védje meg magát. Szerencsére ott van a barátnőm, és a mamája is pár órában, így általában értesülök a napi eseményekről. Amióta tart a nyári szünet, későn alszik, és későn kel, lassan vissza kell majd szokni a megszokott rendhez, talán megkönnyíti majd, hogy egyre hamarabb sötétedik. Többször voltunk strandon, itthon sajnos nem igazán van lehetőségünk medencézni, a dédimami miatt már el kellett raknunk, állandóan veszekedett velünk, és a gyerekkel is a medence miatt. Hanna élvezte a strandolást, bár a beülős úszógumit már nem szereti, lassan kicsi is neki, így jövőre egy rendes úszógumit veszünk, aminek jó a mérete. Gyorsan eltelt a nyár, sokkal gyorsabban, mint vártam, de már én is várom, hogy kezdődjön az óvoda. Nem azért, hogy távol legyünk egymástól, hanem azért, mert lelkiismeret-furdalásom van, hogy nem tudok annyi figyelmet szentelni Hannának naponta, amennyit igényelne. A főzés, a takarítás, a házimunka eddig az ovi-idő alatt ment, és a délután már csak az övé volt, most pedig mellette kell megcsinálnom. Hanna viszont általában ezt elég jól viseli, és ritkán tesz miatta szemrehányást :) 

A beszéde rengeteget fejlődött, bár pár ember számára nem mindig érthető, ezek általában keveset vannak vele, és így nem értik. Nem minden szót ejt tisztán, viszont nagyon fejlett a szókincse, olyan szavakat használ magabiztosan, és a helyén, amit a kortársai nem is ismernek. 

Szeret biciklizni, labdázni, buborékot fújni, homokozni, amit általában a gyerekek :) Képes lenne a legnagyobb hőségben is kint nyüzsögni a napon, ha engedném, ebből adódtak már nézeteltéréseink. Indokai a nap mellet: -én bírom a meleget, - a melegből nyerem az erőt. Ilyenkor azért elég nehéz komolyan érvelni ellene :)

Van humorérzéke, szeret nevetni, bohóckodni. Komoly dolgokról ugyanúgy el lehet vele beszélgetni, mint egy mini felnőttel. A házimunkában próbál segíteni, de ha maga után kell(ene) elpakolni kérésre, akkor:-Anya, fáradt vagyok! felkiáltással próbálja megúszni a műveletet. Szentül és komolyan ígéri, hogy elpakol maga után, aztán persze ismét a fáradtsággal érvel :)

Hannaság

Reggel felül az ágyában:
-Apa hol van?
-Elment dolgozni.
-Anya, mit mond a zöld lámpa?
-Mit mond?
-Azt mondja: GO!

Reggeli beszélgetés az apjával:
-Hogy aludtál Hanna?
-Jól, kösz, hogy érdeklődtél.

Első nap az óvodában II.

Fél 1-re mentünk Hannáért, közben kiderült, hogy apája telefonon követte a napot, bár engem letiltott a telefonálgatásról:) Korán értünk oda, még ebédeltek a gyerekek, így vártunk egy picit. Kiderült, hogy nagyon jól viselkedett, szépen leült a feladatoknál, repetázott a reggelinél, ebédnél pedig a levesből repetázott:) Amikor szólt az óvónéni, hogy jöttünk érte, azt mondta, hogy én nem megyek haza az oviból, de kérdezték, hogy itt alszol a gyerekekkel, akkor meggondolta magát:) és inkább a hazajövetelt választotta. Sikerült bepisilnie, mert az élelmezésvezető rászólt, amikor szaladt, beütötte a lábát, és sírt, közben meg nem jutott ki időben a wc-re.  Amikor kérdezték, mindenkinek azt mondta, hogy nem volt jó az oviban, és nem is mesélt róla semmit. Apránként kiderült, hogy énekelték a Süss fel nap-ot, hogy van egy kisfiú, Pistike, aki rosszalkodik, hogy egy zöld csíkos ruhás kislány nem engedte oda a babakonyhához. A színes labdákat sorba rakta itthon, és vezényelte őket, hogy " Sorakozó gyerekek", és mesélte, hogy Éva mami azt mondta, hogy "Gyerekek, szedjétek össze a játékot", és volt egy kislány, Melissza, aki sírt, és ő megvigasztalta:)

Ovi utáni kakaós csiga

A délután nagy részében kint voltunk az udvaron, kihoztuk Dagikát, a nyuszit legelni, Hanna meg játszott vele. Együtt elmentünk még a boltba is, és én már lassan frászt kaptam a "jóindulatú" megjegyzésektől, hogy "Miért nem alszik az oviban, ott kellene aludnia!". Nálunk falun egyeseknek annyira csökött felfogásuk van, hogy nem képesek a saját dolgaikkal foglalkozni, hiszen senkinek semmi köze hozzá, és nehezükre esik felfogni, hogy vannak szülők, akik szeretnek a gyerekükkel annyit lenni, amennyit lehet, és számukra nem teher, ha otthon van a gyerek. Kíváncsi vagyok, a második nap hogy telik majd :)

Első nap az óvodában I.

Fél óra múlva haza hozhatom a nagy ovis lányomat. Reggel nagyon jókedvűen ment oviba, elmondta, hogy apa megy dolgozni, anya megy a boltba, ő meg megy oviba. Szívecske lett a jele, örülök neki, nagyon illik hozzá:) Délelőtt anyósom is ott van 10-ig, mert ő takarít, 10-től meg egy barátnőm délutános, akit Hanna is ismer, így megvannak a "beépített embereim" akik be tudnak számolni arról, hogy milyen volt az első nap. Fél 1-re kell mennem, szerintem hamarabb odaérek:) Ebéd után hozom haza, egyenlőre nem alszik ott, de majd azzal is megpróbálkozunk:)

Első nap az oviban

Aggtelek

Szombaton úgy döntöttünk, kihasználjuk a jó időt, és elmegyünk Aggtelekre, egy utolsó kirándulásra az ovi előtt. Útközben elkezdett esni, de mire kiértünk szép idő volt. Most felmentünk a barlang tetejére, amit a múltkor elmulasztottunk a rossz idő miatt. Hanna ment legelöl, mi meg lihegtünk utána. Játszótereztünk, ebédeltünk, mire a program végére értünk, akkor kezdett esni, bár éppen csak pár szem eső esett. Odakint főleg szlovákok voltak, nem sok magyar beszédet lehetett hallani. Hanna legnagyobb meglepetésemre a hamburgerből is evett, méghozzá uborkát, és paradicsomot, ilyen még nem fordult elő. Evett pár harapás hamburgert, főtt kukoricát, gyrost, lángost, és egy kakaós palacsintát. Minden nagyon finom volt, jól éreztük magunkat, Hanna buborékfújót, és egy sárkányt kapott, én meg egy kosarat, mert az enyém már tönkre ment. Itthon még felavattuk a sárkányt, hála Istennek már jó idő volt:)

Egyik kedvenc képem

Ovis megbeszélés

Hétfő délelőtt elmentünk hármasban az oviba, ahol Hanna belevetette magát a sűrűjébe, ment a gyerekek közé:) Mondókázott, tapsolt, mesét hallgatott, majd alig akart haza jönni. Hétfőtől kezdjük a beszoktatást, nem mondom, hogy várom. Neki talán jó lesz a gyerekek között, de nekem nagyon nehéz lesz elválni tőle:(Ott van egy nehéz kő a szívemen, és csak nem akar legördülni róla. Talán idővel könnyebb lesz az elválás:( Most nagyon jól elvolt a gyerekek között, nem hiányolt, kérdés, hogy az ott alvás hogy fog majd alakulni, mivel itthon nem mindig alszik napközben. A mese olvasásnál sem kellett rászólogatni, hogy maradjon a helyén, végig ülte az egészet. Alig akart haza jönni, de itthon már nagyon örült, mert kihozta a teraszra a kis asztalát, és a hintaszékét (amiről megállapította az oviban, hogy neki is ilyen szivárvány-hintaszéke van otthon). 

Egész délután kint voltunk, felhúztuk az ülést és a kormányt a futóbiciklin, majd elmentünk Nonihoz megnézni a kiscsirkéket, amik egy-két naposak, és nagyon aranyosak. Sikertelenül próbálkoztunk a futóbicikli fékjének leszerelésével, ami Hanna lábának volt útban, ugyanis mindig beleütötte. Ellátogattunk nagybátyámhoz, aki pikk-pakk leszedte, így a nagylány már szabadon száguldozhatott vele. Érdekes dolgot láttam, ahogy megy vele, lökés után felemeli a két lábát a levegőbe, és ügyesen egyensúlyoz. 

Ezek után kihoztuk Dagikát, aki Hanna nyuszija, hogy egy kicsit rágcsálhasson friss füvet, és megmozgassa magát. Mozgásban nem volt hiány, ugyanis Hanna rendőröset játszott vele, ő volt a rendőrség a futóbiciklivel, Dagika meg a bűnöző:)

Találtunk a kertben katicabogarat is, és megnéztük a méhecskéket is, ahogy a virágokba szálltak, remélem, lassan csak elmúlik benne a félelem a repülő rovaroktól (kivéve katicabogár).

Rend a lelke...

Hanna pakolgatja a nyomdáját:
-Anya, összetúrtad!
-Akkor rakd rendbe.
Megcsinálja, majd szól:
-Anya, így kell rendet tartani!

Végre valakin fog a nevelés a családban (ha már az apján nem :) )

Reggeli álom-mesélés

Hanna reggel udvariasan átkéri magát a mi ágyunkba, törökülésben elhelyezkedik, és énekel:
-Hullócsillag, hullócsillag a karácsonyfára.
-Anya, ez egy rossz álom volt.
-Miért, mit álmodtál?
-A zsákba beraktuk a kóbor kutyákat, és bezártuk a zsákot.
-De akkor ez egy jó álom volt, mert így a kóbor kutyák nem tudnak megharapni senkit.
-De kiengedtük őket, és nyakláncot raktunk a nyakukba.
-Nem nyakörvet?
-De, igen. Nyakörvet. Utána a cicákat raktuk a zsákba, levittük őket a garázsba, hogy megfogják a ciniket.
-Úgy hívták a macskát, hogy sakás.
-Micsoda?
-Sakás.
-Hanna, ezt nem értem, próbáld elmagyarázni.
-Tudod, Pisgetti.
-Pisgetti, a George-ban? Ja, értem. Szakács!
-Igen, sakás.
 -Akkor ez egy jó álom volt.
-Igen, jó álom volt. Apa hol van, hová ment?
-Dolgozni ment.
-Jó.

Hát kérem, ezek az élet nagy dolgai. 

Orvosnál jártunk

Tegnap reggel elindultunk a háziorvoshoz, ahol a rendelő előtt tudtuk meg az egyik asszonytól, hogy nem lesz 8-tól rendelés, mert a doktor úrnak programja van, csak 1-re jön. Hanna a férjem szüleinél maradt, lévén egy faluban élünk, bármikor érte tudok menni, és ők közelebb is laknak az orvosi rendelőhöz. Délelőtt időpontot kértem az asszisztenstől, és felhívtam anyósomat, hogy mikor megyek Hannáért. Az indulási idő előtt hívott apósom, hogy mikor megyek már, mert a gyerek leesett a székről a konyhában, és beütötte a fejét. Mondanom sem kell, hagytam csapot-papot, felpattantam a biciklire, és mentem is. A következő kép fogadott: Hanna anyósomék szobájában a vasalódeszka alatt sírt, és csak azt hajtogatta, hogy ne piszkálj, haza akarok menni. Mikor meglátott, Édesanya! felkiáltással repült a karomba, és nem is nagyon akart lejönni onnan. Ez az esemény már megalapozta az orvosi vizsgálat hangulatát. Amikor odaértünk tele volt a rendelő, orvos sehol. Több mint egy órát vártunk, Hanna már csak tekergett az ölemben, az asszisztens meg mondta, hogy majd ovikezdés előtt egy héttel menjek ki az igazolásért, hogy nem volt fertőző betegség 6 héten belül a környezetében. Mondtam, hogy ha nem köhögne, már a jövő héten kezdtünk volna, de mivel napjában 3-szor köhög, még nem adják ki a papírt. Igaz, hogy én is vártam volna, míg elmúlik a köhögés, de a papírért már nem akartam még egyszer kivándorolni. Főleg, hogy egy héten kétszer rendel az orvos, 3 órában, így mindig rengetegen vannak nála. Kértem, hogy a Fromilid helyett írjon más gyógyszert, mert a Zinatot és a Fromilidet sugárban kihányja. Nem is néztem a recepteket, amikor a kezembe adta, mert mamám, és apósom összes receptjét is nekem kellett elhozni. Amikor a gyógyszertárba mentem, szedem ki közüle Hanna gyógyszerét, na mi az? Cataflam csepp, és Zinat! Még jó, hogy elmondtam, hogy a gyerek kihányja. A másik dolog, ami idegesít: Hanna kiskorában a három napos láz alatt kapott Curam nevű gyógyszert, és a hasán piros pöttyök jelentek meg, de el is múltak. Ezek után a háziorvos kijelentette, hogy penicillin-érzékeny. Viszont a három napos láz is pöttyökkel jár, sőt a Curam egyik mellékhatása is pöttyök megjelenése. Szóval nem tudom, ebből hogy lehetett megállapítani, hogy penicillin-érzékeny. Ennek mindenképpen utána akarok járni, mert szerintem ebből nem egyértelműen lehet rámondani. Mindenképpen rá fogok kérdezni, hogy mi a helyzet.

Szép vallomás

Hannával beszélgetünk, kérdezem, hogy anya rossz-e?
-Nem vagy rossz, te jó vagy.
-És miért vagyok jó?
-Azért mert jó sütit csinálsz, jó csokisat csinálsz, és ez boldoggá fog tenni engem!
(Ilyenkor az ember elolvad.)

Másik válaszlehetőség:
-Miért vagyok jó?
-Azért, mert nagyon szeretlek, és büszke vagyok rád.

Ehhez nem kell semmit hozzáfűzni, ilyenkor minden nehézséget, bajt elfelejt az ember, és örül, hogy valaki ennyire szereti.

Hannaságos

Hanna fejjel lefelé lóg be a teknőshöz, és beszélget vele.
-Figyelj teki, meglepetésem van a számodra, tadááámm! (Egy hatalmas szatyor játékot húzott oda hozzá)

Tésztát dagasztok a lángoshoz, Hanna adagolja a vizet, ahogy én mondom neki, mennyit öntsön:
-Parancsolj, kapitányom!

Dagasztani szeretne, de még ragadós a tészta.
-Hanna, még nehéz dagasztani, nekem is leszakad a kezem.
-Anya, majd én dagasztok, nekem nem szakad le a kezem!

A húsvétról

Nem volt az igazi, férjemmel mindketten megállapítottuk. Vasárnap otthon voltunk, én főztem-sütöttem, mert csak akkora sikerült összehozni, Dénes Hannával volt addig. Hétfőn délután kimentünk Aggtelekre, de annyira hideg volt, hogy kétszer végigmentünk a bazársoron, vettünk Hannának főtt kukoricát, meg az egyik büfében vettünk gyrost, és palacsintát a kisasszonynak, majd némi húsvéti szuvenírt beszerezve jöttünk haza. Azaz csak jöttünk volna, de nem indult a kocsi, be kellett tolni, egy kedves idegen segített, így csak haza jutottunk. Utána még meglátogattuk anyuékat, és jöttünk is haza, nem volt igazán húsvéti a program, főleg, hogy az időjárás sem kedvezett nekünk. Aggtelken még a barlang tetejére sem mentünk fel, mert fújt a szél, nyirkos-vizes volt miden. Remélem, a következő húsvét már jobb idővel örvendeztet meg minket.

Hannának a fő ajándék egy bicikli volt, ami éktelen bömbölést váltott ki belőle, mert : Ez nem tündéres bicikli, ez nem rózsaszín bicikli, nekem tündéres rózsaszín bicikli kell! Sajnos megkezdődött ez a korszak, amikor már bizonyos dolgokban válogat. Szerencsére általában elfogadja, ami van, már a biciklivel is kezd megbarátkozni, de tekerni még nem tudja? nem hajlandó? Szóval, jó munkához idő kell:) 

Betegen

Hannát tegnap anyuék elvitték az orvoshoz, mit ne mondjak, nem viselte túl jól a dolgot. Azt mondta az orvosnak, hogy doktor bácsi, ne gyógyíts meg engem, én nem akarok meggyógyulni! Itthon megbeszéltük, azt mondta, hogy az volt a baj, hogy nem mentem el vele, és hiányoztam neki. Sajnos én fogorvossal töltöttem a nap nagy részét, letört a bölcsességfogam egy része, és ki kellett húzni:( Úgy voltam vele, hogy essünk túl minél előbb, hogy húsvétra nem maradjak itt fájó foggal. A húzás nem is fájt, de este itthon azt hittem, megőrülök:( Nehezen, de sikerült elaludnom, ma pedig már azzal foglalkoztam, hogy hogyan adjam be Hannának a pocsék ízű gyógyszereket. Zinatot már nem is ír fel az orvos, mert anyuval megüzentem, hogy 3-szor váltottam eddig ki, mind a 3-szor kihányta, így maradt a Fromilid, szintén hasonlóan pocsék, első adag bevéve, igaz, hogy csak kólával sikerült megoldani. Remélem, a további adagokat is sikerül beleimádkozni, mert tényleg ritka pocsék íze van:( A másik gyógyszer kakukkfüves köptető, egy fokkal jobb az íze.

Reggeli Hanna-költészet

Boci, boci megfázott,
Varrtam neki nadrágot,
Nem akarta felvenni,
Az apukája elment a dolgozóba,
Az anyukája elment a boltba,
hogy ajándékot vegyen a kicsinyének:)

Mikor jön el végre a tavasz?

Sajnos megfáztam, Hanna pedig elkapta tőlem, csúnyán köhög, és tüsszög, folyik az orra. Én speciel a bölcsességfogammal kínlódom, ma megyek fogorvoshoz, röntgenre, majd vissza a fogorvoshoz, Hanna addig Kati mamiéknál lesz, de mivel a háziorvosi rendelés üti a fogorvost, anyukámék viszik el, hogy megnézze az orvos, és gyógyszert írjon fel. A fogorvostól hazafelé megyünk majd be érte, remélem, jól viseli majd, hogy mással megy az orvoshoz. A fogorvost sajnos nem tudom elhalasztani, 3 napot már kínlódtam, és lehetetlenség időpontot kapni ahhoz, akihez eddig jártam:( Jövő hét péntekre írt be az asszisztens, de én a húsvétot már nagyon nem szeretném fogfájással végigkínlódni, így kerestem egy másik orvost, akinél már voltam pár éve, nagyon kedves, és fogad ma, halleluja, talán rendbe jövök. A hó persze megint szakad, tiszta december érzése van az embernek, ha kinéz az  utcára. Testületileg TAVASZT akarunk, napfénnyel, meleggel, virágokkal, virágillattal, betegségmentesen!!!! Ha kell, írunk petíciót is!:)

Óvodakezdés kontra én

Őszintén be kell vallanom, rettegek az ovitól. Hanna születése óta mindig velem van, reggeltől-estig, ritkán fordult elő, hogy egy-két órát nem volt velem. Őt is féltem, meg magamat is. Nem akarom, hogy lássa rajtam, hogy félek. Eddig én vigyáztam rá, velem örült, nekem sírt, én vigasztaltam, ha valami rossz történt vele, most ez egyszerűen elvágódik, fizikailag külön kell válnunk. Persze az első időszakban biztos állandóan rá fogok gondolni, nincs mit tenni, ez belülről jön nálam. Nem tudom mi az oka, de nagyon összenőttünk, szeretem, ha velem van. DE: észreveszem rajta, hogy igényli a gyerektársaságot, én ilyen téren már kevés vagyok neki, hiszen mellette a napi háztartási munkákat meg kell csinálnom, és olyankor nincs kivel játsszon, csak egyedül. Félek a betegségektől is, szinte minden ismerősömnél az első hét után beteg lett a gyerek, nem is volt ideje beszokni. Nem tudom, hogy menne-e neki az ott alvás, talán érdemes lenne megpróbálni, nem tudom. Ez az egész olyan új korszak kezdete, ami még soha nem volt, amit először éltünk át, olyan, mint amikor megszületett. Még soha nem csináltunk ilyet, tanulni kell a dolgokat, akármennyire fáj is, bele kell törődni, ez az élet rendje. Persze ezt csak ésszel lehet felfogni, az ember szíve mást diktál. Másfelől délelőtt elvégezném a házi munkát, főznék, és délután már tényleg csak az övé lenne az időm, mehetne a játék ezerrel, nem kellene másra figyelnem, elvonni tőle az időt. A múlt héten vettünk pár dolgot az ovikezdéshez, az én érzelmeim pedig úgy változnak, mint a hullámvasút. Néha úgy gondolom, hogy jó lesz, néha meg összeszorul a szívem arra a gondolatra, hogy Hanna távol lesz tőlem. Akárhogy is nézzük, ez kötelező dolog, ami alól nem lehet anyai érzésekkel kibújni, inkább meg kell(ene) találni a jót benne, csak nagyon nehéz...:(